Előző felhivásunkat ugy városunkban, mint a csiki községekben méltó megértéssel fogadták. Pénzbeli adományokon kivül természetben a következő támogatást küldték: Szabó Dezső a szükséges kátrányszigetelő lemezeket, Fried Miklós 1 köbméter deszkát és vakoló léceket. Herschkovits K. (Karczfalva) 1 köbm. deszkát, Dr. Karda Ferenc (Sztdomokos) több köbm. deszkát és épületfát, Albert Vince (Gyimesbükk) 2 köbm. desszka, Czáka Béla és István kitermelésre követ, fuvart és egyéb segitséget. (Folytatjuk.) — Felkérjük városunk fuvartulajdonosait, hogy ebben a mindnyájunkat érdeklő idegenforgalmi akcióban ingyenes fuvarral segitsék csikszéki osztályunkat.”

[Név nélkül: Megindulnak a munkálatok a Sutában – Csiki Lapok, 1934. szeptember 23.]

Kimehetünk majd megbámulni a fehér zuzmora köntösben pompázó gyertyaszál-szép fenyőket, melyek örök álomról susognak édes zsolozsmákat... Kimehetünk majd, hogy gyönyörködjünk sielő leányaink és fiaink életet sugárzó piros arcáiban, szép mutatványaikban... Milyen jo lesz ott! Fütött helyiség áll rendelkezésre, ahol meg lehet pihenni, talán el is lehet fogyasztani egy forró teát s egy-két óra kellemes emlékeivel térhetünk ismét haza, hogy tovább kinlódjuk az élet robotját...

Mikor csattog a kalapács, muzsikál a fürész ott a Suta dombján, lehetetlen hálával és szeretettel ne gondolni az E. K. E. csiki csoportjának lelkes vezetőire, akik időt és fáradságot nem kimélve, összeszedték, összekoldulták az épitéshez szükséges anyagot. Hála és elismerés illeti első sorban Csikszentlélek község nemesen gondolkodó közbirtokosságát, amely megértő lélekkel tette lehetővé, hogy a tulajdonát képező erdőben megépülhessen az ugrósánc és melegedő ház, sőt jelentékeny épületfa adományozásával is elősegitette a szép terv megvalósulását. Nincs kétségünk abban, hogy hasonló jó szivvel és lelkesedéssel karolják fel az eszmét a szomszéd közbirtokosságok is, igy a várdotfalvi, a csobotfalvi, csomortáni, honnan az épitő-bizottság szintén vár segitséget de megvan minden remény arra, hogy a legközelebbről érdekelt Csikszereda közbirtokossága sem marad a többiek mögött, mikor a város sportkedvelő közönségére és az idegenforgalom fokozására annyira fontos alkotásról van szó.

De hála és elismerés illeti azokat a cégeket, kereskedőket, iparosokat és magánosokat, akik természetbeni vagy pénzbeli adományaikkal lehetővé tették, hogy szól a kalapács a Suta dombján, amely kalapácsütések minden bizonnyal eljutnak azok füleibe is, akik még nem vették ki részüket a nagyszerű gondolat megvalósitásából. Mert erre nagy szükség van. A begyült pénz és anyag nem elég a terv teljes végrehajtásához. A rendelkezésre álló anyag és pénz csak arra elég, hogy egy melegedő szobát és egy előszobát épitsen meg a vezetőség s az épületet csak ideiglenes tetőzettel fedje be. A terv szerint még két helyiség és egy konyha kell megépüljön. Ehhez szükségesek a további pénz és természetbeni adományok.

Hisszük és reméljük, hogy a további adományok sem maradnak el. Hisszük és tudjuk, hogy ma mindenki tisztában van egy ilyen alkotás jelentőségével.

A Suta dombján serény munka folyik. Épül a si-ugrósánc és melegedőház. Segitsünk befejezni a munkát, amely annyi széppel, jóval és reménnyel kecsegtet.”

[Név nélkül: Épül... – Csiki Lapok, 1934. október 7.]

És pedig: Köszönjük a szentlélek–fitódi közbirtokosságnak, hogy a szükséges területet és 40 szál fenyőfát rendelkezésünkre bocsájtotta. – Köszönjük azt a jóakaratu megértést nemes célkitüzéseinkkel szemben, amit a közgyülésen tanusitottak. – Köszönjük László Sándor fitódi tanítónak és Salló János zsögödi gazdálkodónak, hogy engedélyt adtak arra, hogy kaszálójukon keresztül fuvarozhassuk a szükséges anyagot. – Köszönjük Lukács Ferenc csiksomlyói kályhamesternek, aki az egyeskői menedékház kályháját is teljesen dijmentesen épitette, hogy most is megértő szivélyességgel ajánlotta fel a sutai ház tégla kályhájának dijmentes felépitését. – Köszönjük továbbá: Nagy Galaczi József zsögödi butorgyárosnak a bejárati ajtó ingyenes készitését a faanyaggal együtt. – Dr. Nagy András orvosnak és Frank Miklós mérnöknek az ingyenes autó-fuvarokat. Gáspár József és Seiwarth Rezsőnek két-két szekér fuvart. – Pénzbeli adományt adtak: Dürr Gyula, Vámszer Géza 500-500, Seiwarth László, Schmidt József 250-250, Naske Alajos 200, Tarsay Sándor, Dr. Kösztler Arthur, E. K., Szakács Viktor, Gáspár Árpád, Potoczki József 100-100 lej. Eddigi gyüjtésünk eredménye 2300 lej. (...)

Vasárnap egész nap az egyesület turista tagjai a Sutában munkanapot tartanak.”

[Név nélkül: Adományok a Sutában épülő házra – Csiki Lapok, 1934. október 7.]

Az építkezési vállalkozó Pusztai András (a mai Coşbuc utca 77 sz. alatt lakott) bogos fába vágta fejszéjét, mert egy addig soha nem látott, teljesen új létesítményt kellett építeni. (...) Az ácsok kivétel nélkül csíkszentlélekiek: György András, Molnár Lajos, Márton Balázs, Gáll Dénes, Karacsi Ferenc, Karacsi Kálmán és az akkor még csak 18 éves Basa Károly.

A létesítmény minden alkotóeleme gömbölyű fenyőfából készült. (...) Hogy a felugrólejtő magas szerkezete időtálló legyen, négy betonlábat öntöttek. Ezek a mai napig is láthatók, de sajnos, csak mint rossz emlékek. E betonlábakat középen üresen képezték ki, hogy a később összeácsolt tartóoszlopokat ezekbe beleillesszék.

Az oldalfalak felállítása volt a legnehezebb feladat. Egy »gránit« segítségével (akkori megnevezés: két hajtókarral ellátott kis emelőszerkezet) talpra állítottak két ellentétes oldalfalat, azokat kikötötték, majd ugyanez a művelet ismétlődött a következő két oldalfallal is. Ezeket minden oldalon hosszú kovácsolt és a végén menetelt csavarokkal fogatták össze. Basát – lévén a legfiatalabb, és éppen koránál fogva a legbátrabb is – nevezte ki az ácscsoport e nehéz és veszélyes feladat elvégzésére. Számára egy deszkát készítettek, épp olyant, mint amilyen a hinta ülőkéje, és kötélen »felcsőrölték«, hogy az összekötőfát, szaknyelven a fogót, ezekkel a csavarokkal rögzítse. Nyolc ilyen fogófát építettek be a falak közé. Csak ezután ácsolhattak állást, hogy a további munkálatokat biztonságosan lehessen folytatni. A felugrólejtőt tartó ácsolat magassága 25 m volt.”

[Péter Ferenc: Kik építették az első Suta-fenyvesi síugrósáncot – Hargita Népe, 1999. február 16.]

„Természetben beérkezett: 150 drb féltégla a kályha részére, Balázs András Zsögöd; dr. Pál Gáborné egy csiki festékes szőnyeg falvédőnek. Herschkovits Károly és ifj. Orbán József fürészgyárosoktól Karczfalva 1-1 köbméter 28 mm. deszka. Dr. Karda István egy székely szőnyeg. Pénzbeli adományok: dr. Balássy Kálmán, dr. Felcser Béla és C. Popescu erdőmérnök 200-200; dr. György Gábor, dr. Veress Sándor, Szántó Albertné, dr. Erőss Péter és Vogel Jakab 100-100; Imets Ákos, Domokos Sándor és Eigel Mihály 50-50; Karda Mariska és X. Y. 40-40 lej. Eddigi gyüjtésünk végösszege 4630 lej.”

[Név nélkül: Adományok a Sutában épülő ház javára – Csiki Lapok, 1934. október 21.]

– Köszönjük elsősorban Ionescu őrnagy, zászlóaljparancsnok urnak, aki ritka jóindulattal kérésünket már első percben méltányolva, megigérte támogatását és minden tőle telhetőt meg is tett. Köszönjük a sportbarátságáról ismert Bresztovszky kapitány ur megértő támogatását és fáradozását, továbbá a robbantást levezető Ionescu kapitány és Román főhadnagy uraknak. – Végül, de nem utolsónak hálánkat fejezzük ki Kreysa Victor ezredes ur jóakaratu közbenjárását ügyünk sikere érdekében. Adná a jó Isten, hogy e példaadó támogatás városunkban sok követőre akadna!”

[Csiki Lapok, 1934. november 11.]

„Természetben: Csikszereda város 45 m2 aszfaltozást a ház padozatán. Taploczai közbirtokosság 15 szál épület fát. Diamantstein üvegkereskedő Marosvásárhelyt 8 m2 ablaküveget. Löffler Marcell gyógyszereket. Losonczy Gyula gépész ingyenes mozigép kezelést. Tőke Béni egy szekér fuvart, Balázs András egy szekér agyagot. Eddigi pénzbeli adomány 8725 lej. Ujabb: Frank Miklós 500 lejt, P. A. 200 lejt, Ajvász gyógyszertár és özv. Fejér Sándorné 100-100 lejt, Dr. Buzás József 40 lejt. Összesen 9665 lej. ”

[Név nélkül: Adományok a sutai házra és si-ugró sáncra – Csiki Lapok, 1934. december 15.]

„»Székely Fa« fakitermelő r.-t. 500 lej, Gáspár Árpád 50 lej. A csikszeredai közbirtokosság 25 szál epületfa, Szeiwarth László 5 fénykép nagyitás. Herz [?] Tibor vaskapcsok és csavarok készitése. Krausz László (Szentdomokos) 186 lej értékü anyagot.”

[Név nélkül: Adományok a sutai ház és si-ugrósánc javára – Csiki Lapok, 1935. január 20.]

„Február 16–17-én si-verseny a Sutában, 17-én, vasárnap este tea-est az Európában. (22 lej.) Az Ugró- és akadályverseny vasárnap délután pont 2 órakor lesz a Sutában. Belépti-díj 10+2=12 lej. Gyermekeknek a fele. A verseny szinhelyéig a mezőn keresztül hóekével utat tisztitottak külön a gyalogosok s külön a szának s autók részére. Tíz brassói országos ugróbajnok részvételével. Ugrani fog Dresznandt Conrad Románia többszörös ugró-bajnoka. 30–40 méteres ugrások láthatók. A vasutigazgatóság Csikszereda állomásának február hó 13–21-ig féláru kedvezményt adott. Ez a verseny az összes székelyföldi megyek si-versenyzőinek találkozója lesz.”

[Csiki Lapok, 1935. február 17.]

A sánc inkább közepes ugrók részére, teljesen képzett ugróknak már kicsi. A sánc kis javitással 50–60 méteres ugrások részére könnyen nagyobbitható. – A sánc igen előnyös abból a szempontból, hogy könnyen lehet rajta álló ugrásokat fogni.

Minden sánc más technikát kiván s ezt nem minden ugró találja meg helyesen, mert az ugró előbb jól meg kell ismerje a sáncot.

Igérem, hogy mihelyt elegendő hó esik eljövök és szivesen mutatok be ugrásokat a csiki közönségnek, hogy ezzel is kárpótoljam, miután a febr. 16-iki siversenyen az elolvadt hó miatt, a hónélküli sáncon ugrani életveszélyes lett volna.”

[Dressnandt Konrád, országos ugróbajnok – Csiki Lapok, 1935. február 24.]

1934 őszén a síugrósánc elkészült, a háznak pedig egyelőre csak az alsó részét építettük meg, amely egy nagy és két kisebb helyiségből áll s ideiglenes deszkatetővel van befödve. A ház belseje székely bútorokkal és csiki szőnyegekkel van berendezve.

Az ugrósánc 40–45 méteres ugrásokra is alkalmas. E sánc méretre az ország harmadik sánca, de környékének szépségét (egy fenyves közepén fekszik) és a városhoz való közelségét tekintve, a legelsőnek, sőt egyetlennek mondható. Az egyesület a közeljövőben minden anyagi erejét a sutai ház emeletének felépítésére akarja fordítani. Az emeleten lenne a ház őrének lakása, és a klubhelyiség, amelyet átutazó turisták használnának kedvezményes árért. Igy válna a Suta, azaz Csíkszereda az alcsiki és felcsiki medencének turista- és síközpontjává.”

[Vámszer Géza: A turistaság és síelés kifejlődése Csikmegyében – Turisták Lapja, 1936., 11. szám]

A szükséges anyagi eszközök hiányában az építkezés csak úgy kezdődhetett meg, hogy az egyesület műszaki tanácsosai, Frank Miklós és Schmidt József mérnökök saját költségükön vállalták az építkezés munkálataival felmerülő összes kiadásokat, míg az egyesületnek csak az anyagbeszerzésről kellett gondoskodnia. A munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy december elsejére a ház tető alá került. Az anyagbeszerzési alap gyarapítása céljából november 13-án sikerült teaestélyt rendezett az osztály, ezen a tagokon kivül az egyesület barátai is teljes számmal megjelentek.”

[Erdély, 1938. január – február]

Az egyemeletes melegedőház a télire készen várja a sízőket, kik a hatalmas méretű ugrósánc nagyszerű közelségében élvezhetik a fehér téli takaróba burkolózó csíki táj szépségeit. A melegedőház ablakaiból nagyszerű kilátás nyílik Csíkszereda szétszórt házaira, s a környező völgyekben meghúzódó apró székely falvakra, valamint a sízők annyira kedves Kis- és Nagysomlyó hóborította tetőire. A ház emeleti részén hatalmas szállóterem van, ahol nagyobbszámú természetjáró csoport is olcsó elszállásolást és étkezést kaphat.”

[Vámszer Géza: Befejeződött a sutai melegedőház építkezése – Erdély, 1938. november – december]