A csik-szeredai
önkéntes tüzoltó-egyesület

Nincs a ki rendelkezzék; de az sincs a mivel rendelkezzék, hanem mindenki lót fut és cselekszik a maga esze szerint. Nincs tüzoltó egylet, de nincs egy valamire való fecskendő, nincs egy horog, nincs bár egy vizhordó edény. Nincs semmi egyéb csak vég nélkül való fejetlenség. A polgármester, a városi kapitány, a tanácsosok mind jelen voltak az oltásnál s buzgólkodtak kézzel lábbal, de hát az mind keveset ér. Tüzoltó eszközöket s a tüzoltásban rendet és rendszert kérünk, mert a nélkül véghetetlen gyenge biztonságban van Csik-Szeredában a polgárság vagyona egy ily tüzeset alkalmával. E téren igazán ott állunk, a hol a legelhagyatottabb falu.”

[Székely Nemzet, 1884. november 16.]

A városnak van ugyan egy vizipuskája, (még a Guericke Ottó idejéből való,) de abban, nem tudni minő titkos okból, valószinüleg krumplit tartanak; igaz ugyan, hogy egyik város szolgának meg van parancsolva, azt az égés előtt három nappal kiüriteni, de az rendesen el szokta ezt feledni s mikor az égés vége felé a fecskendőt a helyszinére viszik: akkor veszik észre, hogy a szivattyuk szelepei nem zárnak, a vezető cső be van dugulva, szóval, hogy használhatatlan.

Ideje volna már városunknak e tekintetben is tenni valamit, mert a megyei községek már nagyon is megelőztek. Ha a tüzoltó-egyesület megalakulna, hisszük, hogy valami uton-módon megszereztetnének a tüzoltó-szerek is.”

[Bs.: Levelezés – Magyar Polgár, 1885. január 28.]

Ezen halaszthatlannak bizonyult s már oly sokszor szükségessé vált intézmény egy rendszeresitett tüzoltó-egyesület megalakitása volna, melynek létesithetése s fenntarthatása kérdésében alattirtak hazafias tisztelettel és bizalommal hivjuk fel a fennirt négy község minden állásu és foglalkozásu lakóját, kik hasznosnak és szükségesnek látják s óhajtják a »tüzoltó-egylet« megalakitását, hogy sziveskedjenek vasárnap, f. 1885. évi márczius 1-ső napján délután 2 órakor Csik-Szeredában, a »Csillag-vendéglő« nagytermében tartandó első s esetleg alakuló nagygyülésen megjelenni s ott ez egyesület megalakitásához szóval és tettel hozzájárulni.

Nem birjuk elhinni, hogy lenne oly lakója megyénk e négy községének, ki nem a legnagyobb hazafias készséggel kivánna segédkezet nyujtani egy ily nemes és hasznos irányu testület megalakitásához, mely kellően fölszerelve, begyakorolva, mindig lenne készen az esetleg fölmerülhető tüzvész és netán más elemi csapás kitörésénél, hol egyesült erő és rendszerrel arra törekedjék, hogy a fenyegető pusztitó elemet elfojtsa, megszüntesse s ugy az egyesek, mint az összes lakosság vagyonát megmentse, biztonságunk, nyugalmunk fölött őrködjék s minden időben gyors segélyünkre lehessen!

Kinek nem szorul el keble, ha látja, hogy maga vagy embertársának annyi küzdelmek árán szerzett vagyonát a féktelen elem teszi semmivé, pusztitja el? – hogy ennek erélyesen állhassuk utját: Isten nevében alakitsuk meg a »Tüzoltó-Egylet«-et!

Kinek ne volna édes a tudat, a nemes érzemény, hogy ha vésztől körül vett embertársának segédkezet nyujthat! – hogy önmagunkat is nyugtassuk meg jócselekedeteink által: Isten segélyével alakitsuk meg a »Tüzoltó-Egylet«-et!

Kelt: Csik-Szeredában, 1885. febr. 20-án. Becze Antal, Lázár Domokos, Erőss Elek, Orbán János, T. Nagy Imre, Deák Ignácz, Szopos Elek rézöntő, Nagy István aszt., Madár Mihály, Ráduly Elek, Kadersavek János, Baktsi Gáspár, Szopos József, Jakab Lajos, Lakatos Felix, Szabó Lajos kny., Albort Elek, Darvas Béla, Dósa Gábor, Ferencz János, Szopos Albert, Dávid János ifju, Hajnód József, Böjte Sándor, Wellman Sámuel, Sprencz György, Pototzky Kristóf, Száva Lukács, id. Pototzky Gergely, ifj. Erőss Antal, Szentkovits Emmánuel, Szőts Ignátz, Czikó Sándor, Bokross Endre, Antal József, Gál József, Pototzky Alajos, Szabó Miklós, Leicht Károly, Szopos Domokos, Fábritius János, Csedő István, Sárossy Antal, Kovács Ferencz, Dótzi József, Kovács Zsigmond, Biró János, Hajnód József, Szopos Balázs, Romfeld Felix, Szopos Imre, Szabó János, Szőke Pál, Kalamár András, Id. Pál István.”

[Név nélkül: Felhivás Csik-Szereda, Csik-Somlyó, Csik-Zsögöd és Csik-Taplocza összes lakóihoz. – Székely Nemzet, 1885. február 26.]

Közgyülés lesz e tárgyban jövő hó 1-én, melyre Csik-Somlyó, Taplocza és Zsögöd lakói is meg vannak hiva, miután az egyesület felállitása ugy van tervezve, hogy az egyesület müködése ezen szomszéd községekre is kiterjedjen. Üdvözöljük a kezdeményezőket s midőn a nagy közönség figyelmét a holnap délután 2 órakor tartandó közgyülésre előre is felhivjuk, ajánljuk az egyesület ügyét a megérdemlett pártfogásba. Nálunk a tüzoltás körüli eljárás ma is még azon rendszerrel megy, mint talán ezelőtt századokkal; semmi rend, semmi rendszer benne. Ha lehet ezen valamit segiteni, mindnyájunk anyagi érdeke követeli s azért minden igyekezetünkkel támogassuk a jó helyen és jó uton indult kezdeményezést.”

[Név nélkül: Tüzoltó egyesület Csik-Szeredában – Székely Nemzet, 1885. február 26.]

A védelem háromféle módon lehetséges: először már az épitkezés által, hogy a szükséges épületek ne egymás hegyére-hátára, hanem egymástól kellő távolságra állittassanak fel s hogy a tüzet könnyen felfogó és gyorsan tovább terjesztő anyagok nagyobb mennyiségben a lakóházakban, vagy azok közelében ne tartassanak. A védelem második módja indirekt, a menynyiben ez által arra törekszünk, hogy a már megtörtént kár nagyobb részben megtérittessék; ezen mód: a tüz-kár elleni biztositás. Valóban óhajtandó, hogy a biztositás minél szélesebb körben terjedjen el népünk közt. A biztositások jótékony hatása igen szembeszökő, mert igen sok esetben egy nehány forinttal egyesek teljes tönkre jutása akadályoztatik meg.

Jól meggondolva a dolgot, nem is vehetjük számitásba azon pár forintot, melylyel az esetleg bekövetkezhető szerencsétlenség lesujtó és inséges hatása ellen biztositékot szerezhetünk magunknak.

A védelem harmadik módja a már meglévő veszedelem gyors elfojtása, illetőleg tovább terjedésének megakadályozása.

E téren itt nálunk, de különösen városunkban igen sok a tenni való. A régibb épitkezési modor következtében városunknak majdnem minden része valóságos tüzfészek s a már kitört tüzvész rendesen számos polgárnak okoz tetemes anyagi károkat. E bajhoz járul az is, hogy tüzoltó eszközeink nincsenek, s ha volnának is, nincs a ki azokat gyorsan és sikeresen használni tudná. Hogy e tekintetben városunk mily gyenge lábon áll: köztudomásu dolog; s hogy e helyzeten – ha másként nem lehet – társadalmi uton is változtatni kell, azt mindenki nemcsak belátja, hanem óhajtja is.

Örömmel üdvözöljük tehát a polgárság körében most ujabban felmerült eszmét, a tüzoltó-egyesület megalakitásának tervét.

Ezen egyesület megalakitása által rövid időn találni fogunk utat és módot arra, hogy a hiányzó tüzoltó-eszközök beszereztessenek s képezhetünk alkalmas tüzoltókat is, kik az eszközök kezelésében, a vész elfojtásában, továbbterjedésének megakadályozásában sikeresen fognak eljárni.

Miután városunk népessége kevés, mi is czélszerünek látjuk, hogy a szomszéd községek lakosai a társulásra felszólittassanak; s mivel mindazon hátrányos körülmények, melyek nálunk megvannak, a szomszédos községekben is fenforognak, meg vagyunk győződve, hogy azoknak lakosai, engedve a szives felhivásnak, örömmel fognak hozzájárulni az egyesület megalakitásához. Nem hivatkozunk más városok és községek példájára; nem igyekezünk szavakkal bizonyitani ezen eszme megvalósitásának égető szükségét, mert tudjuk, hogy mindenki ismeri, hogy kölcsönös segélynek és a rendszeres munkának mily nagyok az előnyei.

Felhivjuk tehát ugy városunknak, valamint a szomszédos községeknek lakosait, hogy kiki a maga módja szerint, ki kézzel, ki pénzzel, de mindenki hozza meg a maga áldozatát az üdvös czél megvalósitására.

A kibocsátott felhivás alá jegyzett nevek biztositékul szolgálnak, hogy az egyesület a közel jövőben meg fog alakulni; s hogy azon buzgalom, melyet az eszme iránt a polgárság körében tapasztalunk, nem leend szalma-láng. A felhivásban kitett jelszót magunkévá téve, a legőszintébben óhajtjuk, hogy a tüzoltó-egyesület minél előbb megalakuljon.”

[(s.): A tüzoltó-egyesület. – Székely Nemzet, 1885. március 1.]

E nagyon helyes és életrevaló kezdeményezés érdekében mult vasárnap, – márcz. 1-én – Csik-Szeredában az »Aranycsillag vendéglő« nagy termében oly népes gyülés, illetve előértekezlet tartatott, minő a képviselőválasztások óta itt még nem volt összehozható. Fényes bizonyitéka e népes gyülés annak, hogy a tervezett egyesület megalakithatása iránt mily nagy az érdeklődés és óhaj az összes lakosság részéről. Az értekezlet elnökül Nagy Sándor ügyvédet, jegyzőkül Szabó Lajos könyvnyomdászt és Szopos Elek rézmüvest kérte föl s a gyülés folyamán kimondatott az egyesület megalakitásának szükségessége, s kiküldetett ugyancsak Nagy Sándor elnök elnöksége alatt egy 21-es bizottság a végett, hogy az alapszabályokat a lehető legrövidebb idő alatt készitse ugy elő, hogy az alakuló közgyülés márczius 8-ára mulhatatlanul összehivathassék s az alakulás megtörténjék. Pálfalva község képviselő testületi megbizás folytán ajánlkozott küldöttjei által szintén a központhoz csatlakozni s kérte e községet is felvenni a társegyletek közé, a mi örömmel teljesittetett is. Jegyző Szabó Lajos az eddig vázlatban megvolt alapszabály tervezetet olvasta föl s adta át a kiküldött bizottságnak fölhasználás végett. E szerint az alapitótagok dija 20 frt, a pártolók dija 2 frt volna s a müködőtagok önkéntesek és dijmentesek lennének. Az egyenruhák beszerzése némelyek részéről kifogásoltatnak ugyan, de hisz arra nem is lenne kivétel nélkül mindenki kötelezve a müködő tagok közül, mert egyenuha nélkül is nagyon jól lehet szolgálatot tenni, hanem az alakulás után a parancsnokság fog gondoskodni arról is, hogy a lehetőleg mindenkinek megkönynyittessék a taggá lehetés. Csak a parancsnokság megválasztásánál legyen főgond forditva arra, hogy az egyes tisztségek ahoz értő s erélyes kezekbe tétessenek és hogy a megye, város és községek lehetőleg támogassák anyagilag is az egyesületet. Hiszszük, hogy a nemes kezdeményezés szép sikernek fog örülni s a »Tüzoltó egyesület« élni és virágozni fog; mit azon óhajtásuk mellett kivánunk, hogy minél kevesebb – s hosszu időkig akár semmi – szolgálatukat ne igényelje vidékünk és városunk! Az alapszabály készitő bizottság szerdán, márcz. 4-én tartja ülését s elkésziti az alapszabályokat s vasárnap az alakuló gyülés is meg fog tartatni, mely hogy mivel népesebb legyen: az érdekelteket megjelenésre kérjük föl mi is.”

[Székely Nemzet, 1885. március 5.]

A társulásra felhivott szomszéd községek a közgyülésen nem képviseltetvén magukat elfogadhatóképpen, a közgyülés kimondotta, hogy a megalakitással csak Csik-Szeredára szoritkozik, mihelyt azonban valamelyik község csatlakozását jelenti be, az is fel fog vétetni a szövetkezetbe. Igy Pálfalva község küldöttei a közgyülésen kijelentették csatlakozásukat s a községi tüzoltó-egyesület fel is vétetett a szövetkezetbe. A parancsnokság részint közfelkiáltás, részint szavazás utján következőleg alakult meg: Közfelkiáltással megválasztattak: Becze Antal főparancsnoknak, Bogády Gyula I. segédtisztnek, dr. Molnár József orvosnak, Pap Domokos mérnöknek; szavazás utján megválasztattak: Nagy Sándor alparancsnoknak, Leicht Károly II. segédtisztnek, Szabó Lajos mászó, Szopos Elek szivattyus, Baktsy Gáspár rendfentartó osztályparancsnokoknak, Szabó Antal pénztárnoknak, Kövér György szertárnoknak, Orbán József mászó és Borbát András szivattyus szakaszvezetőknek.”

[Székely Nemzet, 1885. március 14.]

Az előlegesen megalakult bizottság által beterjesztett alapszabályokat elfogadván, a parancsnokság tagjait választották meg.

Főparancsnokká választatott közfelkiáltással Becze Antal, megyénk erélyes és derék alispánja; a többi tisztviselőket szavazás utján választották, melynek eredménye a következő:

Alparancsnok: Nagy Sándor; segédtisztek: Bogády Gyula, Leicht Károly; pénztárnok: Szabó Antal; osztályparancsnokok: Bakcsi Gáspár, Szopos Elek, Szabó Lajos; orvos: Dr. Molnár József; mérnök: Papp Domokos; szakaszparancsnokok: Borbát András, Orbán József.

A megválasztott főbb tisztviselők tekintélyes nevei biztositékul szolgálnak, hogy az egyesület feladatának teljesen meg fog felelni, mire különben adja Isten, hogy csak ritkán legyen szükségünk.”

[Bs.: Levelezés – Magyar Polgár, Kolozsvár, 1885. március 14.]

A tűz valószinüleg vigyázatlanság folytán keletkezett, mert a gyulás belől történt. A szerencsétlenségben szerencsének mondható a szélcsendes idő; ha szél van és az alig 4 méter szélességü utcza tulsó oldalán a gyulékony anyagból készitett épületek halmaza tüzet fog, az egész utcza a tűz martaléka lesz. A tüzet csak akkor vették észre, midőn az épület javában égett, s a háznép is csak igen nehezen tudott menekülni. A bakter is – ki nálunk a rendnek és közbiztonságnak egyetlen őre – valahol meghuzódva, nyugodt lélekkel aludt; s mulasztását palástolandó, az egy órát a vész megszünte után »Gonosz Pista« módjára, két órakor kiáltotta el. – E közleménynyel kapcsolatban megemlitjük, hogy e hó 20-án érkezett városunkba Riemer Ede székely-udvarhelyi kereskedő, a ki a városi tanácsnak és a közelebbről alakult tűzoltó-egyesület parancsnokságának tűzoltó szerek szállitása iránt igen előnyös ajánlatokat tett. Most már van reményünk, hogy végre Csikszeredának is lesznek használható tűzoltó eszközei, melyeknek hiánya eddig oly nagyon érezhető volt.”

[Név nélkül: Tűzvész – Székely Nemzet, 1885. március 24.]

A fáradságot az egyesület tagjai azon nap estéjén megtartott bálban pihenték ki, a hol velük együtt városunk szine-java oly kedélyesen és fesztelenül mulatott, hogy ritkitja párját. Az izléssel és csinnal feldiszitett teremben már este 8 órakor igen nagyszámu és diszes közönség gyült össze, s örömmel konstatáljuk, hogy daczára annak, hogy a jelenlevők különböző társadalmi osztályokhoz tartoztak, a kis városokban annyira szokásos feszességnek még csak nyomát sem láttuk. (...)

A bál anyagilag is igen szép eredményt mutatott fel, a tiszta jövedelem, mint halljuk, 60 forinton felül van.

A rendezés körül nagy buzgalmat fejtettek ki: Bakcsi Gáspár, Szopos Elek, Szabó Lajos, Leicht Károly, Kis Gábor, Ambrus Dénes, Szántó József s ezért a siker az ők érdemökül tudandó be.”

[Név nélkül: Tüzoltó bál – Székely Nemzet, 1886. március 4.]

Közelebbről a fogadalom letétele várható, mely eddig is a testület ügybuzgó főparancsnokának halmozott teendői miatt késett. Valóban örülünk megyénk központjának folytonos előhaladásán és fejlődésén, melynek kebelében a rendszeres tüzoltói intézmény bár hosszadalmas vajudás után, de végre is létesülhetett. Legyen meg az érdem és elismerés az áldozatkész és fáradhatlan kezdeményezőnek és megalakitónak az ügybuzgalomért.”

[Székely Nemzet, 1886. március 28.]

Ritkán láttunk ennél kedélyesebb majálist. A tüzoltók délelőtt 9 órakor Nagy Sándor alparancsnok vezetése alatt, teljes diszben és menetben dobszó mellett vonultak ki a helyszinére s a délfelé gyülni kezdő közönséget egész estig a legnagyobb figyelemmel és előzékenységgel fogadták. A hegytetőn nemzeti zászló jelezte a mulatság szinhelyét, az érkezőket pedig a folyton ébren álló őrség tisztelgéssel s taraczklövésekkel fogadta. Becze Antal főparancsnok déli 1 órakor érkezett meg, ki elé az egész testület teljes felszereléssel a hegy lába alá sietett s ott fogadván őt, katonai menetben kisérték a hegyre, hol sokszoros taraczk lövéssel és éljenzéssel üdvözölték. Három órakor az egész hegy sürü fenyvese el volt lepve közönséggel; Megeredt a táncz és vidám lakmározás. A fenyvek lombjai alatt, hosszu asztalok mellett, vidám társaságok itták a hegy levét. Hat órakor kezdődött a tombola, mely a tüzoltó egyesületnek szépen jövedelmezett; végül a megmaradt tárgyak árverésen eladattak. Nyolcz órakor zászló alatt, lámpák mellett vonult be a nagy közönség a »Csillag« vendéglő nagytermébe, hol a mulatság reggelig tartott.”

[Név nélkül: Tüzoltók majálisa – Székely Nemzet, 1886. június 5.]

Romfeld Felixné 2 csészét, 1 poharat, 1 tárczát, idsb Potoczky Gergelyné 1 albumot, Kovács Györgyné 2 asztalkendőt, Arnd Ernőné 2 képet, Borosnyai Gáborné 1 doboz szépitőt, 1 poharat, 1 titkos nyereménytárgyat, Gál Józsefné 1 butelia bort, 1 tollkést, 1 doboz szivarpapirt, 1 virágpoharat, 1 pipát, 1 szivarszipkát, 1 tárczát, Potoczki Alajosné 1 hajszoritót, 1 pár gombot, 1 gyöngykosarat, 1 muffkötőt. T. Nagy Imréné 1 kávésibriket, 1 tejeskancsót, 1 tuczat gombot, 1 lámpatálczát, 1 kötőkosarat, 2 szivartárczát, 6 levél­papirt boritékkal, 1 képeskönyvet, özv. Madár Imréné 1 kötényt, 1 papirdobozt, Györfy Ignáczné 1 tányért sa­látával, Biró Ferenczné 1 virágtartót, Szenkovits Emánuelné 1 pár harisnyát, 1 pár fülbevalót, 1 szemüveget, 1 notist, Szabó Lajosné 1 képet, 1 poharat, Szabó Ilona 1 notit, 1 doboz levélpapírt, Balló Mártonné 1 gyufatartót, 1 hamutartót, Orbán Jánosné 1 hálósapkát, 2 po­harat, Potoczki Péterné 1 ollót, 1 fogkefét, 1 gyufatar­tót, Fisch Lipót 1 gyufatartót, 1 szivartartót, Dósa Gá­borné 1 virágtartót, 1 poharat, Pap Györgyné 1 doboz déli gyümölcsöt, 1 tütartót, Madár Mihályné 1 doboz füs­tölőt, 1 hamutartót, Pásku Sándorné 2 sótartót, 2 tányért, 1 tálat, Csedő Istvánné 1 csészét, 1 tálczát, 1 poharat, 1 sótartót, Györgyjakab Mártonné 1 falikosarat, Györgyjakab Róza 1 doboz levélpapirt, Biális Ákosné 1 gyü­mölcs állványt, Jakab Vilma 1 virágtartót tálczával, Nagy Sándorné 1 czukorhintőt, 1 doboz édességet, 1 czukortojást, 1 csészét, 2 képet, 1 ércztükörrámát és himzés mintákat, Hary Gézáné 1 kötényt, 1 gallért, 1 mellényt, 1 csokrot, Gál Endréné 1 hamutartót, 1 pár gombot, 1 üveg haj­kenőcsöt, Benedek Istvánné 1 pipát, 1 hamu tartót, 1 pár gombot, 1 tárczát; özv. Császár Józsefné 3 képet, ifj. Potóczki Gergelyné 1 gyufatartót, 1 dohánytárczát, Tamás Juli 1 kötényt, Kovács Antalné 1 szivar állványt, Szőcs Mártonné 1 dohányszelenczét, 1 kávécsészét, Czipera Jó­zsefné 1 doboz titkostárgyat, Sprencz Györgyné 1 dozt, 1 szappantojást, dr. Fejér Antalné 2 üveg párfumot, Becze Antalné 1 hamutartót, 1 pipát, 1 szivarszipkát, 1 pár gombot, Szász Lajosné 2 poharat, Kovács Lina 1 óra pár­nát, 1 kitömött madarat, Szacsvai Imréné 1 butélia liqueurt. Bakcsi Gáspár 3 frtot, Bogády Gyula 1 frtot, Hary Lázár 1 frtot, Száva Lukácsné 1 frtot, Lux Sándor 1 frt, Orbán Péter 10 krt. A tombola jegyekből begyült 68 frt 80 kr, a megmaradt tárgyak pedig elárvereztettek, melyből be­gyült 12 frt 2 kr, készpénzbeli adományokból 35 frt és igy az összes bevétel tesz 115 frt 82 krt, melyből levonva a 41 frt 80 kr kiadást, maradt tiszta jövedelem 74 frt 2 kr. A humanus czél megvalósitása érdekében tanusitott támogatásért és áldozatkészségért fogadja a nagyérdemü közönség hálás köszönetünket! Csikszeredán, 1886. junius 5-én. Az önk. tüzoltó-egyesület parancsnoksága nevében: Nagy Sándor, alparancsnok.”

[Nagy Sándor: Nyilvános számadás – Székely Nemzet, 1886. június 12.]

A csik-taploczai tüzoltók és a csikszeredai tüzoltó-egyesület azonnal a helyszinén termettek derék fecskendőikkel és sikerült az egymástól alig egy-egy öl távolságra levő asztagok közül kettő kivételével a többit megmenteni. Szerencsére az asztagtól mintegy 50 ölnyi távolságra levő téglatelep gödrei tele lévén vizzel, a szivattyu tömlők könnyen kapták a vizet. Mindennek daczára azonban az összes gabnakészlet a tüz martaléka lett volna, ha az előbb jelzett tüzoltók derekas munkája a tüzet meg nem akadályozza. Egyéb kár nem történt.”

[Székely Nemzet, 1886. szeptember 14.]

A közgyülést Mikó Bálint tiszteletbeli elnök nyitotta meg egy eszmegazdag remek beszéddel. A megnyitó beszédet követő lelkes éljenzések lecsillapulta után Nagy Sándor főparancsnok az egyesület nevében meleg köszönetet mondott a tiszteletbeli elnöknek s inditványozta, hogy a megnyitó beszéd teljes szövegével jegyzőkönyvre vétessék. Ugyancsak a főparancsnok inditványozza, hogy a számadások megvizsgálására, a jegyzőkönyv hitelesitésére, továbbá a szerelvények megvizsgálására egy-egy három tagu bizottság küldessék ki. Az inditványok elfogadtatván, a számadások megvizsgálására kiküldetett: Hajnód Ignácz, Szopos József és Sprencz Romeó; a szerelvények megvizsgálására: Veres Lajos, Györgyjakab Márton és ifj. Erőss Antal s végre a jegyzőkönyv hitelesitésére: Rancz Lőrincz, Tamás Béla és Solder Mihály. Ezután felolvastatott a terjedelmes, az egyesület minden körülményét kellően megvilágitó és az egyesület évi müködését hiven visszatükröző parancsnoksági jelentés. A parancsnoksági jelentésből kiemeljük a következőket:

Van az egyesületnek 28 alapitó, 72 pártoló és 55 müködő tagja. (...)

A tüzőrség 1886. julius 27-én vette kezdetét, azon év október 7-én a 100-ik őrség diszőrséggel és éjjeli gyakorlattal ünnepeltetett meg.

Tartatott összesen 29 rendes gyakorlat és 2 rendkivüli vészgyakorlat.

A parancsnokság 12 ülést tartott, melyen 42 határozat hozatott.

A tüzoltó egyesület 1886. folyamán 6 tüzeset elfojtásánál müködött közre városunkban és a szomszédos községekben. Még pedig 1886. szeptember 9-én Csik-Tapolczán, 1886. oktober 7-én Csik-Somlyón, később ismét Csik-Tapolczán. 1887. január havában 3 tüzesetnél Csik-Szeredában, melyek közül az 1887. január 11-én jelentékenyebb volt, de a tüzoltók önfeláldozó és fáradhatlan müködése folytán szerencsésen elfojtatott.

Fel van emlitve a parancsnoksági jelentésben, hogy Csik-Szereda város tanácsa és képviselő testülete az egyesület müködő tagjait önfeláldozó és buzgó munkálkodásuk némi méltánylásául a városi közterhek alól felmentette.

Végül ki van emelve a városi polgárok megfoghatlan közönyössége, melylyel a jótékony intézmény iránt viseltetnek. Már az egyesület megalakulásakor felhivtuk városunk polgárságát a hasznos intézmény támogatására, most miután az egyesület életképességét fényesen bebizonyitotta, ujolag ajánljuk városunk polgárságának, hogy kinek kézzel, kinek pedig pénzzel, de mindenkinek kötelessége az egyesületet támogatnia. A parancsnoksági jelentés helyeslőleg tudomásul vétetett.

Ezután tárgyalás alá került az 1887. évi költségvetés.

1887-re a következő kiadások vannak megállapitva: Walser Ferencznek ez évben esedékessé váló részlet: 424 frt, szolga fizetése 12 forint, szerelvényekre: 100 forint, irodaszerekre és szaklapokra 25 forint s végre előre nem látott kiadásokra: 50 forint igy összesen: 611 forint. Ezzel szemben remélhető bevétel: 667 frt 58 kr. A költségvetés szintén elfogadtatott.

Nagy Sándor főparancsnok a maga és tiszttársai nevében megköszönvén az egyesület tagjainak bizalmát és támogatását az eddig általuk viselt tisztségekről, leköszönt.

A választások megejtésére – miután 27 tag titkos szavazást kért az elnök szavazatszedő bizottságot küldött ki: Orbán János, Gál József, Sprencz Rómeó és Böjthe Sándor személyében és a mig a szavazatszedő bizottság müködését bevégzi, a gyülést felfüggesztette.

A szavazatok kiszedetvén és összeiratván, elnök a gyülést ismét megnyitotta és a szavazatszedő bizottság munkálata alapján a parancsnokság tagjaivá a következőket jelentette ki: Főparancsnok: Nagy Sándor, alparancsnok: Deák Ignácz, mászó osztályparancsnok: Szabó Lajos, szivattyus osztályparancsnok: Szopos Elek, rendfentartó osztályparancsnok: Györgyjakab Márton, segédtisztek: Leicht Károly, Kiss Gábor, mérnök: Kikinday Gyula, orvos: Dr. Molnár József, pénztárnok: Szabó Antal, szertárnok: Kövér Gyuri, mászószakaszvezető: Orbán Jóska és szivattyus szakaszvezető: Rancz Lőrincz.

Nagy Sándor a megválasztott tiszti kar nevében köszönetet mondott a tüntető módon nyilvánult bizalomért s igéretet tett »hogy a parancsnokság jövőben is hatványozott mértékben mindent el fog követni az egyesület felvirágoztatása érdekében« s végül inditványozta, hogy Bakcsi Gáspár, ki egészségi okokból a müködő tagok sorából kilépett, busás érdemei elismeréséül tiszteletbeli alparancsnoknak választassék meg. Az inditvány nagy lelkesedéssel elfogadtatott.

Az inditványokra kerülvén a sor, inditványoztatott, hogy az alapszabályok 21 §-sa akként módosittassák, hogy a választások ne egy, hanem három évre történjenek.

Inditvány következtében a parancsnokság megbizatott, hogy a városi tanácshoz, illetőleg a képviselő testülethez javaslatot nyujtson be azon czélból, hogy az egyesület támogatása a város minden polgárára nézve kötelezővé tetessék, továbbá megbizatott a parancsnokság, hogy egy tüzrendészeti szabályrendelet tervezetet készitsen és azt elfogadás végett a városi képviselő testülethez terjeszsze be.

Ezek után elnök buzditó és lelkesitő szavakat intézvén az egyesület tagjaihoz, a gyülést bezárta.”

[(s).: A csik-szeredai önkéntes tüzoltó-egyesület közgyülése – Székely Nemzet, 1887. február 5.]