Gecző János
Gecző János
(1829, Csíkszereda – 1891. március 25., Budapest)
„Sikerült saját anyavárosát a megye központjává emeltetni.”
Embedded Files
Gecző János
országgyűlési képviselő,
igazságügyi miniszteri osztálytanácsos,
budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök
Gecző János portréja Szamossy Elek alkotása.
[Forrás: Szabó András: Két negyvennyolcas portré a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében - Acta - 1999. A Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum Évkönyve II. kötet]
Csik-Somlyón járt iskolába, majd Marosvásárhelyen volt táblai gyakornok.
[Hargita, 1984. április 1.]
„Csikszeredai Gecző Janos és Háromszéki Donát Pál királyi táblai gyakornokok Maros-Vásárhelyről 1848. márczius havában eljöttek Csik-Somlyóra; a seminarum tantermébe összegyüjtötték a felsőbb osztályos tanulókat; itt előadták azon politikai mozgalmakat, a szabadsági eszméket, melyek az európai nemzeteket, különösen hazánk polgárait lelkesedésbe hozták; fölemlitették, hogy Magyarország minden gymnasiumának tanulói a magyar szabadság kivivása és a zsarnoki járom lerázása mellett tüntetéseket rendeznek, egyedül a félreeső csiksomlyói tanulók nem tudnak semmit a mozgalmakról. Azután a nagyobb ifjakat egy vendéglői helyiségbe hivták, ott lediktálták nekik: »Itt a zászló kezeinkben« czimü verset, megtanitották dallamára, a tüntetésre vonatkozó teendőkre beoktatták es ezzel eltávoztak.”
[Bándi Vazul: A Csiksomlyói Róm. Kath. Főgymnasium története - A Csiksomlyói Róm. Kath. Főgymnasium Értesítője az 1895 – 96. tanévről]
„[...] a hatóság üldözőbe vette s Taploczán Csedő Dávid nagybátyjánál rejtőzködött egy darabig, majd üres hordóban menekitették Marosvásárhelyre, hol a Szent Ferenc-rendi barátok templom tornyának volt huzamosabb ideig lakója.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
„A szabadságharcban, mint huszárfőhadnagy vett részt. Különös megbizatásai voltak. Verbuválással volt megbizva s ilyen küldetéssel Csikban is többször megfordult s ugy tudta a fáma, hogy Kossuth bankóprés állott rendelkezésére. Csedő Dávid sokszor emlegette, hogy unokaöccsének ha nappal elfogyott a pénze, másnap reggelre ujból annyi pénze volt, mint a polyva. (Persze a sok pénz költés a haza érdekét szolgálta.)”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
„A világosi fegyverletétel után Fisák Gyula álnéven menekült Győrvármegyébe, hol nagylelkü nejével [csitári Germanecz Irma – szerk. megjegyz.] ismerkedett meg. Tanult, dolgozott s elvégezte a jogi fakultást.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
„1867-ben az igazságügyminiszteriumban osztálytanácsos lett s ugyanakkor Csikszeredában Deák-párti programmal országgyűlési képviselőjévé választották.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
„Csik-Szereda mezőváros – az igazságügyministeriumhoz osztálytitkárul kinevezett Geczö János követje helyett – képviselőjéül ujból megválasztotta Geczö Jánost. Hogy székünknek ily érdemes fia van, megtiszteltetésének csak örvendeni tudunk, de fájdalommal kell megválnunk tőle, mert kevesen voltunk, s most már még kevesebben maradtunk; azonban hisszük, hogy állásánál fogva a nemzet javára többet tehet, mintha körünkben marad, s ez ismét vigasztal.”
[Magyar Polgár, 1867. május 8.]
„Higgadt egyéniség és nagy tudásu jogász volt. Az igazságügyminiszteriumban több fontos törvényjavaslat előkészitésével bizták meg.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
Andrássy Gyulának nevelője és tanácsadója is volt.
Egy udvari bálon boldogult Erzsébet királyné egyenes kivánságára gróf Andrássy Gyula akkori miniszterelnök — 1867-ben — Gecző Jánost bemutatta a királynénak.
[Név nélkül – Csiki Lapok, 1913. február 12.]
„A naszódi volt második oláh határőrezred birtokrendezése s ezzel kapcsolatosan a többi határőrezredek vagyoni viszonyainak elintézése tárgyában kiküldött miniszteri bizottságnak ő volt az előadója, mint akkori igazságügyi miniszteri osztálytanácsos és saját kezével szerkesztette ezen bizottságnak Budán 1868 évi szeptember hó 4-16 napjain tartott üléséről felvett [...] jegyzőkönyvet, [...] s ugyan ő szerkesztette, saját keze irásával a [...] hódolatteljes felterjesztést, melyet a m. kir. kormány 1869. január hó 23-án [...] intézett a javak visszaadása tárgyában Ő Felségéhez, I. Ferencz Józsefhez.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
Az ő közbenjárásának és nagy befolyásának tulajdonitható a vármegyei revendikált havasoknak visszaadományozása is.
[Név nélkül – Csiki Lapok, 1913. február 12.]
„Kivivta a revindikált havasok visszaadását, amelynek jövedelme kultur célokat szolgálván, Csik fiatalsága ezreinek tette a magasabb foku tanulást lehetővé.”
[Endes Miklós: Mozaikok Csik régi történetéhez – Csiki Lapok, 1936. június 28.]
„Ez a vagyonkomplexum tette lehetővé a Csík megyei oktatási hálózat kiépítését, a csíkszeredai főgimnázium, a gyergyószentmiklósi gimnázium stb. későbbi építését, több száz Csík megyei diák ösztöndíjjal való tanulását. A múlt századi csíki oktatásügy legnagyobb jótevője.”
[Hargita, 1984. április 1.]
„[18]79 őszén a hivatalok Somlyóról Szeredába vitettek; mert Gecző Janos kir. táblai alelnök urnak sikerült saját anyavárosát a megye központjává emeltetni.”
[r. l. – Magyar Polgár, 1882. május 26.]
Székelyfi álnéven írt „Bukow és a mádéfalvi veszedelem” színművét 1880. december 7-én mutatták be Marosvásárhelyen. A darab a vidéki színtársulatok kedvelt műsordarabja volt évtizedeken át.
[Schöpflin Aladár (szerk.): Színművészeti Lexikon]
„Mindazon fáradozásaiért, mit Csikszereda érdekében kifejtett, szülő városa azzal vélte összes háláját leróni, hogy az uccát, hol a Gecző-család ősi háza volt, Gecző János uccának nevezte el.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
[A római-katolikus templomtól a temető felé vezető, addig Temető utca nevet viselő utcát 1903-ban nevezték el Gecző utcának.]
Csíkszereda térképe 1914-ben
[Forrás: dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik]
Jelmagyarázat:
2 - katolikus templom, 27 - vasúti állomás, 43 - katolikus temető
„A magánjavak visszaszerzése érdekében kifejtett munkássága némi honorálása fejében Csikvármegye törvényhatósága az által kivánta háláját kifejezni iránta, hogy 1909-ben a törvényhatósági terem részére arcképét lefestette.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
„Az igazságügyminiszteriumban töltött szolgálat izgalmai megviselték idegeit s nyugalmasabb szolgálat után vágyván, kérésére áthelyezték a marosvásárhelyi kir. Táblához tanácselnöknek, hol az ügyvédi és birói vizsgálóbizottságnak lett elnöke. A vizsgára jelentkező jelöltek szigoruságáról ismerték, de azért nem volt eset arra, hogy a jelöltet az ő szavazata buktatta volna meg. Később, mikor a Táblákat decentralizálták, nem vállalt vidéki táblai elnökséget, miért tanácselnöki rangban visszahivták a budapesti Táblához.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon]
Nagy tudásu és erős karakterü férfiu volt, kit a királyi kegy is többször kitüntetett. Egész pályáján a székely névnek becsületet szerzett.
[Név nélkül – Csiki Lapok, 1913. február 12.]
„62 éves korában halt meg s a kerepesi temetőben, Deák, Battyáni, stb. mauzoliumok közelében piheni örök álmait.”
[Tivai Nagy Imre: Csiki pantheon – Csiki Lapok, 1929. szeptember 1.]
* * *
Gecző János
[Szamossy Elek alkotása. Felvétel: KSz, 2024]
„Mostanság gyakran jár az eszembe a szépemlékezetű Gecző János, a századvég csíkszeredai hatalmassága, s a vármegyéje is persze, akinek nevét azért is lenne jó megőriznie a hálás utókornak, vagy az utókor hálájának, mert ő harcolta ki, hogy a megyeszékhelyet Somlyóról Csíkszeredába költöztessék, vagyis az ő előrelátása érzett rá arra, hogy e vidék jövője szempontjából milyen jelentős, ha a századokkal azelőtt városi rangra emelt, de kellőképpen nem fejlődő Csíkszeredát fejleszteni kezdik. Mondom, Gecző János emléke jár mostanság gyakorta az eszembe, aki bizonyára, amikor elindította harcát az adminisztratív átrendezéséért, akkor már megálmodta az új megyeházat, igazságügyi palotát, kórházat, gimnáziumot, a mostani Petőfi és Coșbuc utca szecessziós lakóházait, a leányiskolát, s így tovább. Várost képzelt ott, ahol csak a titula volt város. Szóval Gecző János jár mostanság az eszembe, aki bizonyára gondolt a vasútra is, amikor – alig száz éve múlt – Somlyótól elhódította a megyevezetés rangját, s a vasúttal együtt a kapcsolatok kiszélesítésére, mert vasút nélkül elképzelhetetlen volt a gazdasagi előbbrelépés.
S nem véletlen az sem, hogy Gecző János uram neve annyiszor felbukkan gondolataim között, mert amikor a Csíkszereda új központját, sugárútjait, új adminisztratív palotáját, művelődési központját, szállodáit, egészségügyi hálózatát látom, amikor végigsétálok az utakon, avagy kiállok az erkélyre, s ráérősen szemlélem egy régi város új látványát, akkor akaratlanul is megfogalmazódik a kérdés: vajon mit szólna a változásokhoz Gecző János táblabíró úr?!
S eszembe jutott a hajdani energikus városvezető, az ügyvitel zsenijének arcmása minap is, amikor két vezető mérnökkel beszélgettem el hosszasan, egyikük a nehéziparban, másik a könnyűiparban dolgozik, húsz esztendeje tett és tesz azért, hogy ennek a városnak rangja gazdaságilag is jelentsen valamit – s milyen sokan vannak hozzájuk hasonlók – akikkel nem véletlenül arról is folyt a diskurzus, hogy mely részére a világnak, Európának, Amerikának, Afrikának jutnak el az itt gyártott termékek. Nos, mondom akkor is láthatatlanul felötlött Gecző János körszakállas, szépvonású képe, hogy vajon vasutat képzelő fantáziája álmodott-e arról, hogy mi mindent fognak szállítani a vagonokban, amelyet alig két évtized alatt megteremtett ipar termel, s azok az emberek, akik mesterei lettek új iparágaknak, amelyek szerves tartozékai országunk gazdasági-társadalmi fejlesztési politikájának. Nyilván, sokszor megfogalmazott gondolatok ezek, s korántsem vagyok egyedüli, aki a mát szemlélve a múltba révedez, a gyökereket keresi, s a jövendő új hatásait fürkészi...
Szóval, mit mondana Gecző János uram a mai Csíkszeredára, azt nem nehéz kitalálni. Ha nem is bólintana mindenre, de az bizonyos, hogy elégedett lenne, s jövőbelátó szemeiben ott fénylene a csodálat...”
[Bálint András: Merengés – Hargita, 1985. szeptember 29.]
Page updated
Report abuse