Az értekezlet vezetésére t. Mikó Mihály ur kéretvén föl, először belső szervezetünkre vonatkozó nézeteink lettek kicserélve, s azután ideiglenes főkirálybiránk, Mikó Antal ur üdvözletére mentünk Zsögödbe és énekeltük a Szózatot. Ideiglenes főkirálybiró urat t. Mikó Mihály ur üdvözölte. Mikó Mihály a börtön falai között nem vesztette el sem lelkesült előadását, sem szép csengő hangját, sem gyönyörü kifejezési képességet. Ideiglenes fökirálybiránk válasza méltó volt egy feddhetlen, tiszta jellemü s a haza alkotmányos törvényei mellett küzdő hazafihoz. Ezek után következett Szeredában egy 40 teritékü ebéd, hazafias felköszöntésekkel...”

[Sürgöny, 1861. április 13.]

Somlyón korán számlálhatlan sokaság volt látható, mely hova-tovább nagyobbodott, mig bámulatossá nőtte ki magát.

Ezer zászló lobogott fel az összegyülekeztek tömegéből. Ha gyönyörü volt ez óriás néptenger hullámzása s felette a szabadság háromszinü zászlóinak lengedezése: gyönyörü volt az is, midőn, bár törvényeink szerint ideiglenes, de azért állandoul szeretett fökirálybiránk, zsögödi Mikó Antal ünnepélyes diszvonulatban közeledett és megérkezett. E diszvonulatot számos fogatok ékitették, és ékitette a Gál Sándor ezredes testvére, József, volt honvéd-őrnagy által vezénylett vitéz székely bandérium, melyben a honvédek és honvédtisztek kivont karddal, mint annyi drága gyöngyök ragadták meg a figyelmet, hangosabb dobogásra tüzelték a keblet.

A teljes diadallal érkező ideigl. főkirálybirót Somlyó közelében, tömérdek nép élén, melynek bokrétája, virága a tanuló fiatalság volt — magasztos szavakban üdvözölte Horváth Károly főgymnasiumi igazgató-tanár , a tiszta-keblü és közszeretettel karolt honfi.

Ekkor az ajkakon megriadtak a levegőt rázkódtató éljenzések. Az öröm-kitöréseket s a közbevegyült tapsviharokat határtalanná tette az érzelmet tüzlángra hevítő »Rákóczy induló« harsonája, mely Csik-Szeredától — hol a városi polgárság koszoruja között a derék Gecző János üdvözölte ő méltóságál — Somlyóig állandóul hirdette az alkotmányos szabadság derületét.

Az éljenzések, tapsok és a »Rákóczy induló« harsonája között miután megérkezett idegl. főkirálybiránk a zárda és a szék háza közti nagy térre, tisztelgő szózatot dörgött százezer nép nevében Alcsík főesperese Nagy Lajos. Ezen hatalmas ajku főpap megható, szivet-rázkódtató jelenetet idézett elő azáltal, hogy honfiui érzelmeinek nagysága alatt térdre hullva, kézkulcsoltan, szózata kezdetén felkiáltott: »Hálát adok neked magyarok szent Istene, hogy ezt a drága véren szerzett földet és Etele kinszenvedett sarjadékát, drága székely nemzetem újból szabadnak láthatom.«

Közszeretetü idgl. főkirálybiránk minden tisztelgő beszédre, valamint erre is hazafiasan, kedves és érzékenyitő szavakban felelt. Ujból szünni nem akaró éljenzés.

Negyvennyolcz óta, az utált idegenek uralkodása alatt érzelmeink kitörései fojtva voltak s hogy most örömeink égig emelkednek, azt gondolni kell onnan, miszerint szabadságszerető nép vagyunk; bennünket szenvedni lehet megtanitani — de szolgának soha.

A fökirálybirói üdvözlet és az éljenzések viharai után megzúdultak a tornyok ércz-nyelvei, Isten imádására hivandók Etele méltó fiait. A harangok zúgása ihlettséggel hatott minden egyesre s áhitattal kezdett a székelység ezere lépdelni a ferencziek nagyszerü egyházába, hogy kérjen áldást a magyarok Istenétől egy szép, egy boldogitó nap felmosolygásaért. Benn az egyházban, mely zsufolásig tömve volt, s künn a szabadban buzgó imádság epedett az ajkakon. Szentek társasága volt szemlélhető.

Az áldozat után, melyet a »Veni sancte spiritus« megelőzött, az egyház előtt megzendült a »Hazádnak rendületlenül« s annak magasztos hazafiui érzelmeket keltő melodiája között kezdett özönleni a népsokaság az ideiglenes főkirálybiró, mint tüzoszlop után; a szék házának — törvénytelen kezekből törvényesekbei átvételére.

A szék háza előtt egy érdemekben megőszült székely, Mihály Gergely — kit a közakarat később alkirálybirói hivatalra emelt — üdvözölte az ideiglenes főkirálybirót. Azután a szék háza a civilisatorok mostoha uralma alól fölmentetett. Miénk már a székház ujból. Onnan fogjuk hangoztatni a szabad alkotmányosság szavait 48-ki törvényeink értelmében s leszünk a szabadság zászlója alatt nagyok, dicsők, milyenek még nem valánk. Van bennünk erő, van akarat, többé semmi ármány nem fűz jármába. Hirneves, szabad apák véréből származtunk. Szabadok igen, de szolgák lenni nem tudunk; legyen, ki olyan lelkű.

Hogy örökös örökségünknek örvendhettünk, megkezdődött az ősgyülés, a bizonyos alkalmi ünnepies szint kölcsönöző kedves téren. Az ősgyülés alatt és azután is a testvériség arany-láncza legkisebb csorbát sem szenvedett. Egyetértés honolt minden kebelben; a szabadság, egyenlőség és testvériség nemzeteket boldogitó eszméje mellett mint kőszirt rendületlenül állottunk.

Tizenegy éves néma hallgatagság után oly jól esett a kebelnek, midőn az ajkakon a szabad alkotmányosság varázs-szavai elkezdettek hangzani.

Figyelmünket elsőbben Nagy Imre főgymn. tanár hazafiasan egyházias, talpraesett irányszónoklata, azután ideiglenes főkirálybiránk Mikó Antal elnöki beszéde ragadta meg.”

[Sürgöny, 1861. május 11.]

A beszéd igy hangzik:

„Tekintetes ősgyülés!

Életem főfeladatául tűztem vala magamnak minden erőmet és képességemet hazám szolgálatára szentelni, s most is, hazám e válságos idején, mint a volt constitutionalis élet egyik veteránja, csakis ezen elvemhez hű, vállalám el e nemes szék mindig, de most különösen terhes főkirálybirói ideiglenes helytartóságát, azon biztos hittel, hogy e nemes szék minden egyes tagja nekem segédkezet fog nyujtani e nagy feladat megoldásához, s azon meggyőződéssel, hogy a személy- és vagyonbátorságnak — melynek fenntartása különben is nekünk fekszik leginkább érdekünkben — mindenki egy természetes őre lesz, mely által képesek leszünk bebizonyitani rágalmazóink előtt, hogy mi politikailag is elég érettek vagyunk önkormányzásunkra s idegenszerü institutiók nélkül is a rendet és jogszerü fegyelmet képesek vagyunk fenntartani.

Szomoru 11 év alatt nyomorgánk 800 év szentesitette s hazánkat s nemzetiségünket jó és balszerencse között védő alkotmányunk sánczain kivül.

De megelégelte már a sors üldöztetésünket, azon bureaukratikus, reánk erőszakolt, de a magyar nemzet alkotmányos érzületét lebilincselni nem tudó rendszer már tulélte magát s ő Felsége nekünk ujból megengedé magunkról rendezkedni, önválasztott hivatalnokainkkal édes anyanyelvünkön értekezni, törvényeinket a kor igényeihez alkalmazni, saját választott képviselőink által; azért némileg feledve a multakat s bizton remélve egy jobb jövőt, nyujtsuk a kibékülés jobbját, nemzet- és valláskülönbség nélkül minden ellenünk vétetteknek, fogjunk erős akarattal s kitartó türelemmel azon nagyszerü feladatunkhoz, mely magunk jobblétét, ivadékaiknak pedig áldását fogja maga után vonni.

Tekintetes ősgyülés! Nekünk legelső s legnevezetesebb teendőnk, egy állandó bizottmányt választani, hogy megfelelhessünk az 1848-iki, országosan egybegyült rendeink által hozott s koronás királyunktól szentesitett azon törvényeinknek, melyek a magyar nemzet érettségéről és nagylelküségéről a mivelt Europa közepett is oly büszkén tanuskodnak.

Mára kelle elfogadnom először azon gyülölt axiómát, »hogy a czél szentesiti az eszközt,« mert az érzületemmel meg nem egyezhető törvénytelen ideiglenes főkirálybirói állásom az eszköz, mely a nemes széket, mint czélt, a törvényes utba vezetheti. — Fogadják el tehát, uraim, tőlem hazafiui kebelből eredett őszinte üdvözletemet addig is, mig e nemzet Ázsia sivatagjaiból ezer évnél régebb magával hozott, legszentebb választási jogával élhet, s kezdjük a teendőket ott, hol elhagytuk vala 48-ban.

Én, uraim, ezen ideiglenes hivataloskodásom alatt is tisztelni fogom törvényeinket, de hasonlót kivánok is mindenkitől — directivám a többség akarata lesz, teendőim ennek érvényre juttatása.

A válaszfalak leomlottak, a kasztkülönbség elenyészett, a nemzetiségek összeolvadtak, törvény előtt egyenlők vagyunk, s ha igy, egyesitett erővel s tántorithatlan hazafiui buzgósággal fogunk nagyszerü feladatunk megoldásához, remélem, a magyarok Istene segedelmével még beteljesedik örökemlékü nagy Széchényink azon jóslata: hogy »Magyarország nem volt, de lesz.«“

Ideiglenes főkirálybiránk ezen beszéd után, mely éljenzéssel koszoruztatott, az ősgyülést megkezdettnek nyilvánitotta.

Az elnöki beszéd után, éljenzések és tapsviharok között, Mikó Mihály állott a nemzeti szalagokkal diszitett szószékre. Hatósan megemlékezve a menekültek s hazánk mult szenvedései és jövő dicsőségéről, folytatta beszédét a székely nemzetnek a honfoglalás korától fogva a 48-diki törvényhozás koráig gyakorlott jogáról, s az akkor hozott törvényeket, melyek a szabadság, egyenlőség és testvériségen alapulnak, fennen dicsőitette. Továbbá az october 20-diki diploma keletkezése s az annak következésében életbe lépett megyei szervezésre terelte figyelmünket. Az october 20-ki diplomát azon ideiglenes hidnak nyilvánitotta, melynek az átmenet terhe alatt mulhatlanul összeroskadnia kell. „Minden attól függ — mond — mikép választjuk meg azon pontot, melyre az ideiglenes hidon való átmenet után lábainkat elsőbben tenni akarjuk. Én ugy hiszem, e tekintetben tisztában vagyunk. A törvény mellőzése — jőjön az fölülről vagy alulról — egyformán forradalmi merénylet. Mi bizodalommal lépünk az engesztelődés terére; de az alku terére soha. Ki alkuszik, uraim, annak eladni valója van. Mi hazánk alkotmányának őrei vagyunk, de elidegeniteni azt, vagy annak bármely kis részét, sem hatalmunkban, sem akaratunkban nincs s nem is lehet.”

[Pesti Napló, 1861. május 11.] 

„Utána Mikó Mihály a minden honfiui érzelmet felkorbácsoló szónok alkalmat veszen magának a következő inditványt tenni, mit az ősgyülés elfogadott és jegyzőkönyvbe igtatni kívánt. A jegyzőkönyvben megörökitett inditvány következő: Mondja ki az ősgyülés:

a) Az 1860-ki october 20-ki diploma által alkotmányunkat nem csak helyreállitva lenni nem látja, de magát a diplomát törvényeinkbe ütközőnek találja, s a midőn ennek következtében mégis a szék rendezéséhez fog, teszi azt azon biztos reményben, hogy az ezután megkisérlendö kibékités munkája az ősi alkotmány teljes helyreállitását eredményezendi.

b) E szék szervezésénél kiindulási pontul egyedül a szabadság, egyenlőség és testvériség alapjaira fektetett 48-beli törvényeket tekintheti, azokról lemondani nem fog soha, s különösen kiemelni kivánja, miszerint az 1848-beli 1-ső s az 1847/8-ki pozsoni hetedik törvényczikket, mely törvényes uton egybehivott országgyülés által hozatott, ötödik Ferdinánd koronás király által megerősittetett s tényleg életbe is léptettetett, a felségre ugy, mint a nemzetre nézve ép oly kötelező erővel biró törvénynek tekinti, mint magát az uralkodó-ház örökösödési jogát megalapitó törvényt, s a mily fájdalommal tapasztalja, hogy a pesti hongyülésre a Királyhágón inneni megyék meghiva nincsenek, ép oly határozottan kinyilatkoztatja, miszerint képviselőit csak a pesti hongyülésre s azon kivül sehova küldeni nem fogja, s egyuttal a Királyhágón tuli testvéreink képviselőitől biztos reménynyel elvárja, hogy ők, kik annyi erélyt fejtének ki a törvény sérthetetlensége mellett, mindaddig, mig a Királyhágón inneni képviselők meg nem jelennek, az ország képviseletét hiányosnak tekintik s a tárgyalásokat felfüggesztik.

c) Az oct. 20-ki diploma következtében kinevezett erdélyi ideiglenes kanczellári hivatalt, valamint az annak előterjesztésére tett többi kinevezéseket is törvényteleneknek tartja, s ohajtja, hogy egy a közös Magyarországra kinevezendő felelős magyar ministerium által müködésök minélelőbb megszüntettessék.

d) Az Approbata Const. III. rész 76. czime s ezt megerősitő Leopoldi kötlevél s fejedelmi eskük által biztositott s maga az 1847/8-beli pozsoni 7-ik törvényczikk 5 ik pontja által is épségben hagyatott jogaink érzetében a fökirálybirói hivatal egyoldalu betöltését s az ideiglenes kinevezett főkirálybirót csak szervező biztosnak tekinti, s világosan óvást tesz az ellen, hogy ezen szervező biztosi müködésből főkirálybirói választási jogának csorbitására bárminő törvényes következés vonattathassék; egyuttal az ideiglenesen kinevezett főkirálybirótól megvárja, hogy mihelyt elnöksége alatt a szék tiszti kara megválasztva s az igazgatás a mostanig fennállott hivatalnokoktól átvéve lesz, lemondani s a szék kormányát, a főtiszti választás véghezviteléig, az újonnan alakitandó alkotmányos tiszti kar igazgató királybirójának át fogja adni.

Az inditvány és a majdnem két óráig tartó beszéd után a szónok hosszasan tartó éljenzések között lépett le a szószékről. Most is azt kivánjuk — éljen Mikó Mihály, törvényes szabadságunk törhetlen bajnoka s Csikszék politikai egének ragyogó napja!

Most szószékre lépett Antalfy Károly s hatalmas hangja dördületeiben kedélyhullámoztató beszédet tartott. Többek között az october 20-ki diploma és a február 26-ki pátensről jellemzőleg mondá: »Mi ismerjük a 10 éves trójai háborut s nem fogjuk soha — mig cselekvéseinknek szabad urai maradunk — vérrel szerzett szent hazánk Iliumába behozni Epeus alkotmányát a falóval.«

A hosszas, mégis rövid beszéd után Madár Imre hallatta magát. Eszméi, tele tüz, tele lánggal, demokratikus szinezetben kötötték le az ősgyülés figyelmét.

E tős gyökeres kis székely hazában levő román testvéreinkkeli osztozó szeretetünket, egyebek között azzal is kitüntettük, hogy a ferencziek több ezer embert kebelébe fogadható egyházában a gyergyószentmiklósi derék román esperestet, román nyelven hazafias szellemü szózatot mondhatni hiveihez, nemcsak helybenhagytuk, sőt daczára annak, hogy azon nyelvet csak hallani tudjuk, de érteni nem: mégis örömest hallgattuk. Ezen egyházban még román nyelv nem hangzott. A testvériséget mi senkitől sem utasitjuk vissza; azonban megkivánjuk, hogy mások is őrizzék a szent lánczot.

Ezek után az állandó bizottmányi tagoknak az azelőtti délután tartott ezerek conferentiáján meghatározott száma nyilvánittatott az ősgyülésen. A kerekszám 300. A kiszemelt tagok — kik megválasztásában egy több tagból álló bizottmány működött — nevei is felolvastatván, az ősgyülés tetszését éljenzések között nyilvánitotta mind a szám, mind pedig a tagokra nézve. Az állandó bizottmányi tagok koszorujába a csiki papság többjei és a gymn. tanári testület is bele vagyon füzve.

Az ősgyülés reggeli 9 órától délutáni 4 óráig tartott. Szent voIt a hely, hol gyüléseztünk. Szent tárgyról, a drága haza szép jövője megalapitása felett tanácskoztunk. Az ünnepélyes hely méltósága az egyaránt keresztyén és hazafias ősgyülés komoly és ihletett magatartása által szerintünk legkisebb bélyeget sem szenvedett.”

[Sürgöny, 1861. május 11.]