A forradalom katonái
1848-1849

Csíkszeredaiak

Boros Ignác ezredes; századosok: Balló Márton, Czirner Ferdinánd, Csekme Ádám, Miklós József, Szabó Ignác; főhadnagyok: Boros József, Miklós(i) József, Orbán János, Vajna Tamás; hadnagyok: Bene Ferenc, Gecző János, Kováts György, Szabó Ignác; alhadnagyok: Balló János, Benedek István, Kovács György; őrmester: Böjti Lázár; közkatonák: Balla Ignácz, Bartos Mihály, Biró József, Füleki Imre, Gere János, György Ignácz, Hencz Antal, Keresztes Károly, Kovács Ignácz, Szabó Antal, Szopós Ferencz, Szopós János.

Csíktaplocaiak

Századosok: Bot[n]ár Ödön, Gergely Ferenc, Hazai / Hazay Ferenc, Salamon Károly, Sándor László; alhadnagyok: Csedő Tamás, Tamás Miklós; őrmester: Gecző János; tizedesek: Botár János, Gál István, Gecző József, Györpál János, Holló István, Holló Ferencz, Nagy Ferencz, Nagy István, Sárosi András, Szász Elek; közkatonák: Antal Mihály, Balázs Antal, Balázs Elek, Botár András, Botár János, Botár József, Csorba János, Csorba István, Daradics Ferencz, Daradics György, Gecző Ferencz, Gegő József, Gergely Elek, Gergely Ferencz, Gergely József, Györgypál Alajos, Holló József id., Holló István, Incze János, Karácsony György, Kocsis István, Kopacz András, Lajos József, Lajos András, Lajos Ferencz bogdán, Lajos Ferencz honding, Lajos János hoti, Lajos Károly, Miklós Ferencz, Molnár Ferencz, Péter József, Salamon József, Sándor Miklós, Szász Péter, Szász János, Tamás József, Todor János.

Csobotfalviak

Közkatonák: Ambrus Gáspár, Balázs József, Borbát Alajos, Borbát György, Borbát József, Csiszér András, Csiszér Elek, Csiszér István, Csomortányi József, Demeter György, Domokos János, Gecző János, Kosa Antal, Orbán János, Orbán Elek, Orbán János ifj., Orbán István, Salamon József, Vadas István.

Várdotfalviak

Századosok: Máyer Frigyes, Molnár Ignác; főhadnagyok: Madár Imre, Salló Antal; őrmesterek: Adorján Imre, Biró Elek, Biró Mózes, Csiszér József, Salamon Alajos; tizedesek: Ambrus Ignácz, Bálint János id., Csiszér István, Csiszér Ágoston id., Ferencz Ignácz, Márkus József, Márkus Ignácz, Péter Imre, Rancz József; közkatonák: Ambrus János, Bartalis Alajos, Becze Ferencz, Csiszér Antal, Erős Ferencz, Fazakas István, Gál Elek, Orbán Mihály, Orbán Ferencz, Salamon András, Samu György.

Zsögödiek

Őrmesterek: Dóczi Elek, Nagy Ferencz, Ruszály János, Salló János; közkatonák: Gyürke István, Józsa Imre, Kóka Mihály, Kóka Kános gyalui, Kóka Ferencz sílka, Kóka Ferencz honco, Kóka Ferencz sánta, Kóka Patkó János, Mihálykó József, Mihálykó János, Román József, Román György, Ruszuly István, Salló József, Salló János Gyuri, Salló János id., Salló György, Simon István, Simon János, Sorbán Mihály, Szabó Elek, Tőke János András, Tőke György Ferkó.

[Forrás: Garda Dezső: A forradalom katonái Csíkban és Gyergyóban 1848-1849, Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara]

szerdahelyi Boros Ignác honvéd ezredes

Csíkszereda, 1815. – Székelyudvarhely, 1870. február 11.

1829: hadfi a 14. határőrezredben. 1831-1834 között elvégzi a tullni utásziskolát. Hadnagy. 1842: főhadnagy a 14. (csíki) határőrezredben.

1848 augusztusától ezrede 1. zászlóaljával a délvidéki szerb felkelők ellen harcol. 

[Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban]

„Kossuth két hívének adott ki seregszervezési megbízást, Szalay Lászlónak az anyaországban, és Berzenczey László marosszéki képviselőnek Erdélyben, a szűkebb értelemben Székelyföldön.

Berzenczey László – Kossuth 1848. augusztus 17-én kelt rendelete alapján – egy olyan szabadcsapat alakítására kapott megbízást, amely egy huszárezredből, egy gyalogos zászlóaljból, tüzérségből és egy kisebb műszaki egységből épült volna fel. Az utóbbi szükségességét az alábbiakkal indokolta: »Az ily hidászi osztag rendesen az elővédnél (avantgarde) lenne, és oly árkokon és folyamokon, hol az ellenség nem is képzelné, hirtelen lehetne hidat építeni.«

Berzenczey a műszaki osztag állományát a 14. (1. székely) és a 15. (2. székely) határőrezredek állományából tervezte kijelölni, pontosabban 2 tisztet, 2 őrmestert, 8 tizedest, 48 közlegényt, tehát összesen 60 főt, a két tiszt kivételével önkéntes jelentkezés útján. Parancsnoknak Boros Ignác főhadnagyot (14. határőrezred), helyettesének pedig Móricz Sándor hadnagyot (15. határőrezred) javasolta. Berzenczey folyamatosan sürgette, hogy az alakulat számára a szükséges felszerelést a gyulafehérvári katonai raktárból biztosítsák, illetve kiképzési helyszínül a marosvásárhelyi vár átadását kérte, mivel ott »ennek faanyag, folyam stb. megtalálható.«

A műszaki egység létrehozásának kezdeményezése abból a szempontból fontos, hogy ebben az időszakban még Magyarországon sem létezett ilyen jellegű alakulat. Az első gyakorlati lépések a fegyvernem megteremtésére csak szeptember elején történtek.”

[Süli Attila: Móricz Sándor és a székely utászosztály 1849-ben – Ars Militaria] 

Szeptember 24-én századossá nevezik ki a 26. honvédzászlóaljhoz, de honvédsereghez csatlakozott alakulatánál lesz az. November 25.: őrnagy a bánsági hadtest (Kiss Ernő tábornok) vezérkaránál. 1849. március közepétől az Aradot, majd áprilistól a Temesvár várát is ostromló új bánsági (V.) hadtest vezérkari főnöke. Április 21.: alezredes és dandárparancsnok az említett hadtestben. Július elejétől az elfoglalt aradi vár erődítési igazgatója. Július 14.: kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. A vár feladásakor (augusztus 17-én) ezredesi rangban van.

A fogságból megszökik, bujkál. Később jelentkezik a császáriaknál, halálra ítélik, de egyidejűleg kegyelmet kap (1852. február 16-án). 1867: a Buda városi Honvédegylet tagja. A kiegyezés után mérnök a közlekedésügyi minisztériumban.

[Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban]