A Kajoni János alapította csíksomlyói könyvsajtó
Kajoni De origine Custodiae [Az Őrség eredete] elnevezésű rendtörténetében így ír a könyvsajtó elindulásáról:
„P. Joannes Kajoni szerzette a Typographiat pro necessitate Missionis Apostolicae, et Catholicorum huic regni [az apostoli Szentszék és az ország katolikusainak szükségére], melynek szerzésében se Csík, se Mikházi kalastrom egy pénzt se adott, hanem kézi munkájával szerzette az árát cum omnibus requisitis et pertinentiis suis [mindenféle összetevőjével és járulékaival együtt] Kornis Gáspár és Haller Jánosné 100 forintot, Banffy Kristófné pedig 10 ft."
1675 nyarán történt a kézisajtó beszerzése és felállítása. Ugyanezen év októberében elkezdte a nyomda a működését.
[P. Pap Leonárd, 2000]
Kájoni János [https://konyvtar.hargitamegye.ro/hu/h/119/nevadonkrol]
„Páter!
Mit te szedtél ki, él még a betű!...
Mit ti izzadtatok; áll a munka!...”
[P. Papp Asztrik]
P. Kájoni egyházi ének-zenei, bölcsészeti és hittudományi tanulmányait Nagyszombatban végezte. Ott is szentelték pappá. Felszentelése után Erdélybe került vissza. Mintaszerűen példás szerzetesi életével, nagy kultúrájával, csodálatos szervező- és építő erejével külön fejezetét nyitja meg nemcsak az erdélyi ferences rendnek, hanem az egész erdélyrészi katolicizmusnak és közéletnek.
„Erdély Pázmánya” — ahogyan később elnevezték — 1675-ben már „custos”, az erdélyi ferences rend „őre” s ez a magas egyházi tisztsége már lehetővé tette, hogy még Nagyszombatból magávalhozott régi tervét: egy nyomda felállítását megvalósítsa.
Még abban az évben Rómához fordult a nyomda felállításának engedélyezése iránt. P. Modest római látogató atya útján kedvező választ kapott. Erre P. Kájoni megindította a gyűjtést, ahogyan feljegyzéseiben mondja: a „kéregetés”-t.
Korniss Gáspár marosszéki főkapitány és Farkas Margit 110 forintot adományoztak. A többit apró, garasos tételekben mind a székelyföldi hívek adták össze a házról-házra való gyűjtés alkalmával. A hitnek és kulturaszeretetnek milyen hatalmas ereje dolgozhatott ennek az egyszerű, de nagynevű szerzetesnek a lelkében, hogy össze tudta házalni a jelentékeny összegű költségeket.
[Albert István, 1942]
A csíksomlyói ferencesek kézisajtója
„Két erős, széles, a földön talpon álló, felső részen erős kötéssel összefogott, legfelül berovással, a mennyezeti gerendához szilárdan rögzített két gerenda a tartó váza. Bebiztosítva, hogy működés közben meg se moccanjon. Egy méternyi magasságban az állványba beróva szilárdan állott két oldalt párkánnyal asztal, mintegy négyzetméternyi nagyságban. A fasínen járható asztalra fektették a keretbe foglalt kiszedett betűtáblát. A betűkre a papírt préssel nyomták rá. A présnyomó lapja vasból. A spirális oldalon fel- és lehúzható karral szabályozták. A nyomó kar be- és kikapcsolása biztosítva volt. Egyes nyomás után a nyomott ívet kicserélték. Óránként átlag 45 ívet lehetett kinyomtatni. A nyomda kézi erővel dolgozott.” [P. Benedek Fidél, 2000]
Az erős talpon nyugvó, nagyméretű szilárd faváz tartja az úgynevezett „formát", a nyomdaprés központi részét. A vízszintes hajtókarral fel-le mozgatták a spirális faorsót, mely így végezte a préselést.
Két ember kellett a nyomtatáshoz. Egyik volt a „labdamester”. Ő ráillesztette a papírt a formára, s utána a csavarszerkezetet működtette.
[P. Pap Leonárd, 2000]
Restaurálásra több mint százévi használat után került sor, éspedig az 1778. és 1781. években. Ekkor cserélték ki a présen a két fontos alkatrészt: a tégelyt és az orsót, fémmel helyettesítve azokat. Korábban ezek is fából voltak. A nyomda vázán is cseréltek ki alkatrészeket. [P. Pap Leonárd, 2000]
Fr. Ambrus Kapisztrán: A régi nyomda épülete
A kézisajtót kezdetben a kolostor valamelyik nagyobb helyiségében szerelték fel. A nyomdai munkálatok kibővülése egy új nyomdaépület létrehozását tette szükségessé. Ez az épület a 18. században készült el. A kolostor nyugati szárnyához illeszkedett, a kolostor bejáratától jobbra terjeszkedett keleti-nyugati irányba. [P. Pap Leonárd, 2000]
Fr. Ambrus Kapisztrán: A régi nyomda épülete
Az első nyomdász Kassai András világi ifjú volt, aki 24 évesen szegődött Kajoni nyomdájának szolgálatába. Lutheránusból katolikus lett, nemsokára pedig ferences és pap. Élete végéig kitartott a nyomda mellett. [P. Pap Leonárd, 2000]
Az ő segitségével nyomta ki P. Kájoni és jelentette meg 1676 júniusában egész Erdély katolikusságának örömére, a 786 oldalas magyar- és latinnyelvű „Cantionale catolicum, régi és uj, deák és magyar egyházi énekek, dicséretek és litániák” című kötetét. A „Cantionale” a legelső nagyobb és jelentősebb katolikus erdélyi nyomdatermék. [Albert István, 1942]
A csíksomlyói nyomda első kiadványa:
Kájoni János: Cantionale Catholicum, 1676
„... édes Hazámnak akartam szólgálni, és másoknak is alkalmatosságot e’ kis múnkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsirhessék az Istent...” [Kájoni János]
Az erdélyi keresztény magyar könyvnyomtatás hőskorából, P. Kájoni és P. Kassai ferences atyákon kívül, buzgó munkásokként jegyezte fel a krónikás a háromszéki/csíktaplocai Fr. Balogh Leót, csíkszenttamási Fr. Dobos Miklóst és nagykászoni Fr. Ambrus Paszkál nevét is. [P. Pap Leonárd, 2000]
P. Kájoni a könyvnyomda mellé könyvkötészetet is létesített. A nyomda nagy pártfogója, P. Római Modeszt révén Rómában kieszközölte, hogy a Mariánus provinciából küldjenek könyvkötő testvért, aki el is jött. Neve - sajnos - nem maradt fenn. [P. Pap Leonárd, 2000]
A csíksomlyói könyvkötő műhely legrégebbi ismert kötése
Marcus Bandinus obszerváns bosnyák ferences, marcianopolisi érsek és moldvai apostoli adminisztrátor számára készített fatáblás, vaknyomásos, késő reneszánsz stílusú barna bőrkötés. 1645-1650 k. [Kiállítótermi felirat]
P. Kájoni atyát, a kiváló és kora egyházi vezetőinek figyelmét is felkeltő páratlan munkásságában az a gondolat vezette, hogy üdvös és hatékony vallásos oktatást, nevelést és hitéletet nem lehet kialakítani Erdélyben mindaddig, amíg idegen szellemmel átitatott egyházi énekes-, neveléstani és imádságos könyveket kell — más hiányában— a híveknek és magyar tanulóifjaknak használniok. [Albert István, 1942]
Magyar A, B, C es könyvetske, 1840 [Kiállítótermi felirat]
Részben aranyozott, rokokó stílusú bőrkötés, poncolt és festett aranymetszéssel [Kiállítótermi felirat]
A csíksomlyói Kájoni-nyomda több, mint két évszázadon át hűséggel, kitartással szolgálta az erdélyi, főleg a székelyföldi keresztény magyar kultúrát. [Albert István, 1942]
Az 1848-49-es forradalmi események fordulópontot jelentettek a nyomda történetében. Először a szabadságharcosok kerítették kézre. Utána a császáriak foglalták el. Nem akarták megbocsájtani, hogy a felkelő székelyek itt nyomtatták ki a Hadi Lapot illetve a Csíki Gyutacsot. Ezért lefoglalták a kincstár részére. [P. Pap Leonárd, 2000]
— „Gál Sándor ur — olvassuk P. Veress Ignác akkori házfőnök feljegyzéseit a csíksomlyói zárda házi történetében — a felkelő székelység parancsnoka, midőn a házfőnök parancsnok ur kiáltványát kinyomatni vonakodék, — a nyomdára kezet tett, annak igazgatását egy volt református prédikátorra, Biró Sándorra bizta, aki kiáltványokat és ujságot nyomatott. A következő évben azonban a császári katonai fiskus részére nyomdánkat le is foglalták.” [Albert István, 1942]
Később visszakerült a Rend tulajdonába, de szigorú cenzúra alá vetették, ami teljes elsorvadását eredményezte. [P. Pap Leonárd, 2000]
A könyvnyomda ilyen súlyos körülmények között is igyekezett szolgálni azt a célt, melyet XIV. Kelemen pápa engedélye megjelölt: „a katolikus ifjuság a vallásban és tudományokban müveltessék...” — különösen a szabadságharc leverése után. [Albert István, 1942]
A nyomda mellett élete végéig hűen kitartott Benedek Lázár fráter, aki azonban az utóbbi években csak Directoriumokat nyomatott a könyvsajtón. A legutolsó és megőrzött ilyen Directorium 1900-ban került ki a csíksomlyói „barátok nyomdájá”-ból. [Albert István, 1942]
A műszaki haladás századaiban az öreg könyvsajtó már nem működhetett. Elérte a kötelességét és feladatát hűen teljesítő közalkalmazott sorsát: nyugdíjba került... [Albert István, 1942]
1901-ben véglegesen leállt a nyomda. [P. Pap Leonárd, 2000]
1906-1910 között mint múzeumi emléktárgyat mutogatták a barátok és a csíksomlyói főgimnázium tanárai az ifjúságnak. A diákok közül egy-egynek sikerült elcsennie néhány nagyobb ólombetűt, amelyből aztán kedves apró szobrocskákat, emléktárgyakat faragtak ki bicskával, velükszületett ügyességgel.
1911-ben aztán valóban múzeumi relikvia lett a könyvsajtóból. Elszállították Kolozsvárra. P. Paál Kapisztrán János akkori házfőnök, aki a csíksomlyói zárdát féltette nevezetessége megszűnéséért, így búcsúztatta a zárda évkönyvében a Kájoni-nyomdát:
„A régi hires Kájoni-féle csiki zárda nyomdáját 1911. junius hó 9-én a rendtartomány határozata folytán P. Trefán Leonárd rendtartományi custos és zárdafőnök elvitette Kolozsvárra. Magát a könyvsajtót és az összes betükészletet három ökörszekéren szállitották a csikszeredai vasuti állomásra és igy az egykor annyira hires csiki kolostor nyomdája örökidőkre megszünt létezni. Igy határozta a bölcs definitorium. Váljék egészségére!”
[Albert István, 1942]
A nyomda hajdani épülete nincs meg. P. Benedek Fidél szerint 1923-ban bontották le. [P. Pap Leonárd, 2000]
1926-ban, a csíksomlyói ferences nyomda alapításának 250. évfordulóján kiállítás keretében emlékeztek meg a Kájoni-nyomda dicső múltjáról.
A kézisajtót 1951-ben az Erdélyi Történeti Múzeum vette át Kolozsváron. [P. Pap Leonárd, 2000]
Kájoni könyvsajtója jelenleg a Csíki Székely Múzeumban található. Megtekinthető A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötőműhely elnevezésű állandó kiállításon.
Forrás:
Albert István: Csiksomlyón készült az első erdélyi nyomtatott könyv. Megjelent itt: Székely Nép független politikai napilap, LX. évfolyam, 126. szám, Sepsiszentgyörgy, 1942. június 6.
P. Benedek Fidél: Kajoni János. Megjelent itt: P. Benedek Fidél: Csíksomlyó (Tanulmányok) - Kolozsvár, 2000
P. Pap Leonárd: A Kajoni János alapította könyvsajtó működése Csíksomlyón. Megjelent itt: P. Benedek Fidél: Csíksomlyó (Tanulmányok) - Kolozsvár, 2000
A Csíki Székely Múzeum A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötőműhely elnevezésű állandó kiállításán kiállított feliratok
Az ezen az oldalon látható felvételeket 2022. június 25-én készítettem, a Múzeumok éjszakája rendezvény alkalmával.
Szerkesztette: Kerekes Szilárd, 2022