A Kajoni János alapította csíksomlyói könyvsajtó

Kajoni De origine Custodiae [Az Őrség eredete] elnevezésű rendtörténetében így ír a könyvsajtó elindulásáról:

„P. Joannes Kajoni szerzette a Typographiat pro necessitate Missionis Apostolicae, et Catholicorum huic regni [az apostoli Szentszék és az ország katolikusainak szükségére], melynek szerzésében se Csík, se Mikházi kalastrom egy pénzt se adott, hanem kézi munkájával szerzette az árát cum omnibus requisitis et pertinentiis suis [mindenféle összetevőjével és járulékaival együtt] Kornis Gáspár és Haller Jánosné 100 forintot, Banffy Kristófné pedig 10 ft."

1675 nyarán történt a kézisajtó beszerzése és felállítása. Ugyanezen év októberében elkezdte a nyomda a működését.

[P. Pap Leonárd, 2000]

P. Kájoni egyházi ének-zenei, bölcsészeti és hittudományi tanulmányait Nagyszombatban végezte. Ott is szentelték pappá. Felszentelése után Erdélybe került vissza. Mintaszerűen példás szerzetesi életével, nagy kultúrájával, csodálatos szervező- és építő erejével külön fejezetét nyitja meg nemcsak az erdélyi ferences rendnek, hanem az egész erdélyrészi katolicizmusnak és közéletnek.

„Erdély Pázmánya” — ahogyan később elnevezték — 1675-ben már „custos”, az erdélyi ferences rend „őre” s ez a magas egyházi tisztsége már lehetővé tette, hogy még Nagyszombatból magávalhozott régi tervét: egy nyomda felállítását megvalósítsa.

Még abban az évben Rómához fordult a nyomda felállításának engedélyezése iránt. P. Modest római látogató atya útján kedvező választ kapott. Erre P. Kájoni megindította a gyűjtést, ahogyan feljegyzéseiben mondja: a „kéregetés”-t.

Korniss Gáspár marosszéki főkapitány és Farkas Margit 110 forintot adományoztak. A többit apró, garasos tételekben mind a székelyföldi hívek adták össze a házról-házra való gyűjtés alkalmával. A hitnek és kulturaszeretetnek milyen hatalmas ereje dolgozhatott ennek az egyszerű, de nagynevű szerzetesnek a lelkében, hogy össze tudta házalni a jelentékeny összegű költségeket.

[Albert István, 1942]

Az első nyomdász Kassai András világi ifjú volt, aki 24 évesen szegődött Kajoni nyomdájának szolgálatába. Lutheránusból katolikus lett, nemsokára pedig ferences és pap. Élete végéig kitartott a nyomda mellett. [P. Pap Leonárd, 2000]

Az ő segitségével nyomta ki P. Kájoni és jelentette meg 1676 júniusában egész Erdély katolikusságának örömére, a 786 oldalas magyar- és latinnyelvű „Cantionale catolicum, régi és uj, deák és magyar egyházi énekek, dicséretek és litániák” című kötetét. A „Cantionale” a legelső nagyobb és jelentősebb katolikus erdélyi nyomdatermék. [Albert István, 1942]

Az erdélyi keresztény magyar könyvnyomtatás hőskorából, P. Kájoni és P. Kassai ferences atyákon kívül, buzgó munkásokként jegyezte fel a krónikás a háromszéki/csíktaplocai Fr. Balogh Leót, csíkszenttamási Fr. Dobos Miklóst és nagykászoni Fr. Ambrus Paszkál nevét is. [P. Pap Leonárd, 2000]

P. Kájoni a könyvnyomda mellé könyvkötészetet is létesített. A nyomda nagy pártfogója, P. Római Modeszt révén Rómában kieszközölte, hogy a Mariánus provinciából küldjenek könyvkötő testvért, aki el is jött. Neve - sajnos - nem maradt fenn. [P. Pap Leonárd, 2000]

P. Kájoni atyát, a kiváló és kora egyházi vezetőinek figyelmét is felkeltő páratlan munkásságában az a gondolat vezette, hogy üdvös és hatékony vallásos oktatást, nevelést és hitéletet nem lehet kialakítani Erdélyben mindaddig, amíg idegen szellemmel átitatott egyházi énekes-, neveléstani és imádságos könyveket kell — más hiányában— a híveknek és magyar tanulóifjaknak használniok. [Albert István, 1942]

A csíksomlyói Kájoni-nyomda több, mint két évszázadon át hűséggel, kitartással szolgálta az erdélyi, főleg a székelyföldi keresztény magyar kultúrát. [Albert István, 1942]

Az 1848-49-es forradalmi események fordulópontot jelentettek a nyomda történetében. Először a szabadságharcosok kerítették kézre. Utána a császáriak foglalták el. Nem akarták megbocsájtani, hogy a felkelő székelyek itt nyomtatták ki a Hadi Lapot illetve a Csíki Gyutacsot. Ezért lefoglalták a kincstár részére. [P. Pap Leonárd, 2000]

— „Gál Sándor ur — olvassuk P. Veress Ignác akkori házfőnök feljegyzéseit a csíksomlyói zárda házi történetében — a felkelő székelység parancsnoka, midőn a házfőnök parancsnok ur kiáltványát kinyomatni vonakodék, — a nyomdára kezet tett, annak igazgatását egy volt református prédikátorra, Biró Sándorra bizta, aki kiáltványokat és ujságot nyomatott. A következő évben azonban a császári katonai fiskus részére nyomdánkat le is foglalták.” [Albert István, 1942]

Később visszakerült a Rend tulajdonába, de szigorú cenzúra alá vetették, ami teljes elsorvadását eredményezte. [P. Pap Leonárd, 2000]

A könyvnyomda ilyen súlyos körülmények között is igyekezett szolgálni azt a célt, melyet XIV. Kelemen pápa engedélye megjelölt: „a katolikus ifjuság a vallásban és tudományokban müveltessék...” — különösen a szabadságharc leverése után. [Albert István, 1942]

A nyomda mellett élete végéig hűen kitartott Benedek Lázár fráter, aki azonban az utóbbi években csak Directoriumokat nyomatott a könyvsajtón. A legutolsó és megőrzött ilyen Directorium 1900-ban került ki a csíksomlyói „barátok nyomdájá”-ból. [Albert István, 1942]

A műszaki haladás századaiban az öreg könyvsajtó már nem működhetett. Elérte a kötelességét és feladatát hűen teljesítő közalkalmazott sorsát: nyugdíjba került... [Albert István, 1942]

1901-ben véglegesen leállt a nyomda. [P. Pap Leonárd, 2000]

1906-1910 között mint múzeumi emléktárgyat mutogatták a barátok és a csíksomlyói főgimnázium tanárai az ifjúságnak. A diákok közül egy-egynek sikerült elcsennie néhány nagyobb ólombetűt, amelyből aztán kedves apró szobrocskákat, emléktárgyakat faragtak ki bicskával, velükszületett ügyességgel.

1911-ben aztán valóban múzeumi relikvia lett a könyvsajtóból. Elszállították Kolozsvárra. P. Paál Kapisztrán János akkori házfőnök, aki a csíksomlyói zárdát féltette nevezetessége megszűnéséért, így búcsúztatta a zárda évkönyvében a Kájoni-nyomdát:

„A régi hires Kájoni-féle csiki zárda nyomdáját 1911. junius hó 9-én a rendtartomány határozata folytán P. Trefán Leonárd rendtartományi custos és zárdafőnök elvitette Kolozsvárra. Magát a könyvsajtót és az összes betükészletet három ökörszekéren szállitották a csikszeredai vasuti állomásra és igy az egykor annyira hires csiki kolostor nyomdája örökidőkre megszünt létezni. Igy határozta a bölcs definitorium. Váljék egészségére!”

[Albert István, 1942]

A nyomda hajdani épülete nincs meg. P. Benedek Fidél szerint 1923-ban bontották le. [P. Pap Leonárd, 2000]

1926-ban, a csíksomlyói ferences nyomda alapításának 250. évfordulóján kiállítás keretében emlékeztek meg a Kájoni-nyomda dicső múltjáról.

A kézisajtót 1951-ben az Erdélyi Történeti Múzeum vette át Kolozsváron. [P. Pap Leonárd, 2000]

Kájoni könyvsajtója jelenleg a Csíki Székely Múzeumban található. Megtekinthető A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötőműhely elnevezésű állandó kiállításon.

Forrás:

Albert István: Csiksomlyón készült az első erdélyi nyomtatott könyv. Megjelent itt: Székely Nép független politikai napilap, LX. évfolyam, 126. szám, Sepsiszentgyörgy, 1942. június 6.

P. Benedek Fidél: Kajoni János. Megjelent itt: P. Benedek Fidél: Csíksomlyó (Tanulmányok) - Kolozsvár, 2000

P. Pap Leonárd: A Kajoni János alapította könyvsajtó működése Csíksomlyón. Megjelent itt: P. Benedek Fidél: Csíksomlyó (Tanulmányok) - Kolozsvár, 2000

A Csíki Székely Múzeum A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötőműhely elnevezésű állandó kiállításán kiállított feliratok

Az ezen az oldalon látható felvételeket 2022. június 25-én készítettem, a Múzeumok éjszakája rendezvény alkalmával.

Szerkesztette: Kerekes Szilárd, 2022