Mikó Bálint nagy müveltségü, széles látókörü, rendkivül tapintatos, békeszerető és igen jó lelkü, székely faját szerető férfi volt. Politikai ellenfeleit is becsülte és velük szemben határtalanul türelmes volt. Volt eset, hogy Csik megye mind a négy választókerületében függetlenségi vagyis ellenzéki képviselőket választottak. Mikó Bálint soha sem élt megtorlással. Italmérési és dohányárusitási jogát bántatlanul megtarthatta minden ellenzéki ember. Ő jól ismerte faját. Tudta, hogy a székely született függetlenségi és ő bensőleg bizonyosan nem is bánta, ha Csik képviselői függetlenségiek voltak. De nem vette rossz néven tőle a kormány sem, mely mindig kitüntette bizalmával.

Az 1883. évben a király Mikó Bálintot királyi biztosnak nevezte ki a román – magyar határrendezéshez, mely állandó viszály és bizonytalanság forrása volt. Öt évi tárgyalás után, melyet Mikó nagy körültekintéssel vezetett, az 1888. évben a határok végleg kijelöltettek, ami Mikónak nagy érdeme volt. Érdemei elismeréséül a Lipót-rendet, majd a Szent István-rendet és a román Koronarendet kapta.

Az 1896. évben, a magyar állam ezeréves fennállásának emlékére Bánffy Dezső miniszterelnök által rendezett világhirü, páratlan ünnepségekre Csik megye Mikó Bálint vezetésével Becze Antal alispánt, Mihály Ferenc főjegyzőt, Bocskor Béla tiszti főügyészt, Szántó József I. aljegyzőt, Lázár Miklós II. aljegyzőt és Lázár Menyhértet küldötte ki. A pazar diszmagyarokat és a huszárok diszöltönyeit a magánjavak fedezte.

Mikó és Becze kormányzata alatt épült ki a székely körvasut. Heves vitákra és éles birálatokra adott alkalmat a vasuti gócpontnak Csikszereda helyett Madéfalvára helyezése és a csikszereda – székelyudvarhelyi vasuti szárnyvonal kiépitésének elmaradása.

Mikó Bálint volt az elnöke az Oltvölgyi Vizitársulatnak, mely az alcsíki réteket és mocsarakat részben lecsapolta. Ő volt elnöke Tusnádfürdő birtokosai szövetkezetének. A fürdő alatta soha nem látott virágkorát élte. A fürdő mai szomorú állapota örök emlékeztető a vármegye vezetőségének!

Mikó Bálint az 1905. évig huszonhárom éven át volt főispánja Csíknak. A társadalmi élet az ő vendégszerető házában központosult. Mindenki becsülte, mindenki szerette, mert életében csak jót tett és senkinek nem ártott.

Mikor nyugalomba vonult, a király valóságos belső titkos tanácsosnak és örökös főrendiházi tagnak nevezte ki. Az előbbi igen magas méltóságot csak Smialaszky Valér és Szalavszky Gyula főispánok érték még el. Kinevezett főrend is csak legfeljebb ötven volt az országban.

Mikor főispánnak az 1906. évben Kállay Ubult nevezték ki, sok rokon jött látogatóba Csíkszeredába. A vasuti állomáson a bérkocsisnak kiadták a rendeletet: hajts a főispán úrhoz! A bérkocsisok a vendéget rendszerint Zsögödbe, a Mikó Bálint udvarházába vitték, mert évek mulva sem tudták megszokni, hogy Csíkban más is lehet főispán. Így járt Szalachy Sándor huszárkapitány is, aki sógora volt Kállaynak és helyette éjfélkor Zsögödön Mikó Bálintot csengette fel.

Mikó Bálintnak unokaöccse és örököse báró Rudnyánszky Sándor volt. Egy izben jó ebéd után, szivarra gyujtva, kimentek a zsögödi kastély előcsarnokába. Egy atyafi fejszéjét az udvaron nagy rönkbe vágta és épen huzta kifelé, Rudnyánszky ijedten szólt Mikónak:

„Bálint bácsi, lopják az udvarról a fát!”

Mikó nyugodtan oda nézett és látva az eltulajdonitási müveletet, behuzta az ebédlőbe Rudnyánszkyt és ezt sugta neki:

„Biztosan szüksége van rá!”

Ez volt Mikó Bálint.

[Forrás: Tusnádi Élthes Gyula dr.: Csík vármegye fő- és alispánjai (részlet),

Csíki Lapok, LV. évfolyam, 22. szám, 1943. május 30.]