Majális

„A csikszeredai mükedvelő-társulat majálisa.

A csikszeredai mükedvelő-társulat folyó hó 25-dikén tartotta meg tavaszi vigalmát az ugynevezett »Suta fenyü«-ben, mely a városhoz való közelségénél s kies fekvésénél fogva ilyszerü mulatságok szinhelyéül kiválóan alkalmas. A vigalomnak az idő is kedvezett; e napnál szebett válogatva sem lehetett volna kapni. A kissé alacsony hőmérsékletü éj után a legszebb derült reggel következett; üde, balzsamos, hajnali levegő, az azur szinü, felhőtlen ég, a madarak vidám csevegése ellenállhatlanul vonzották az embert a szabadba. Félhétkor a vártéren megdördültek a mozsarak, jelezvén a kivonulási szándékozóknak a gyülekezés idejét. A nálunk szokatlan ágyuzás, és a csikszeredai jól szervezett zenekar kellemes zenéje szépszámu közönséget gyüjtött a vártérre, a honnan a mükedvelők kis csapata, egy nehány csatlakozó vendégtől kisérve, nemzeti indulók lelkesitő hangjai mellett, jó kedvvel vonult ki a vigalom szinterére. A hullámzó vetések és illatos kaszálók közt vezető ut, a játszi szellők által az erdőből elragadott üditő fenyőillat, az általános jó kedély már előre is egy élvezettel eltöltendő nap érzetét keltették a kivonulók lelkében.

A megérkező társaságot a rendezőség által előre elkészittetett fenyü-páholyok fogadták magukban, melyek a mulatóknak egész napon át barátságos tanyául szolgáltak.

A letelepedés után a tanyákon felgyuladtak a tüzek, a társaságnak a szakácsmesterséghez értő része hozzá fogott a sütés-főzéshez, a többiek pedig kisebb csoportokba oszolva kedélyes csevegéssel, vidám dalolással s hosszabb sétákkal töltötték el a délelőttet.

Már egy óra után minden tanyán felteritve voltak a barátságosan hivogató asztalok, melyek köré letelepedve csakis a szabadban tapasztalható étvágygyal fogyasztották el az egyszerü, de izletes erdei ebédet.

Ebéd után szakadatlan sorban érkeztek a vendégek, ugy, hogy rövid idő alatt igen diszes és nagyszámu közönség gyült egybe. Ezután megkezdődött a táncz s folyton fokozódó jó kedv közt tartott mindaddig, mig az est szürke palástját kezdte az erdőségre ráereszteni. Felvillanyozólag hatott az összegyült közönségre a társulat dalosztályának müködése. Az ifju egyesület férfi és vegyes kara, szorgalmas és fáradhatlan müvezetőjének Sprencz Györgynek vezénylete mellett egy pár darabot oly szabatosan adott elő, mely kivánni valót alig hagyott fenn. Ez alkalommal is meggyőződtünk, hogy ez ifju egyesület, ha ily gyors léptekkel halad czélja felé, müélvező közönségünknek számos kellemes órát fog szerezni.

A megjelent hölgyközönség diszes sorában ott láttuk: Adorján Imréné, Benedek Istvánné, Bisztrai Károlyné, Bogádi Gyuláné, Csaby Andorné, Csiszér Józsefné, Deák Ignáczné, Dósa Gáborné, Gál Endréné, özv. Gál Károlyné, Geréb Jánosné, özv. Lázár Dénesné, özv. Lakatos Jánosné, Paal Gáborné, Potoczki Alajosné, ifj. Potoczki Gergelyné, Potoczki Péterné, özv. Reviczki Péterné, Sieber Istvánné, Spányik Józsefné, Szabó Antalné, özv. Szabó Ambrusné, Sprencz Györgyné, Tóth Kálmánné, Zipera Józsefné urhölgyeket, Adám Irma, Deák Teréz, Lázár Ámi, Lázár Juliska, Lukács Juliska, Kelemen Ilona, Körmöndi Róza, Miklós Kata, Miklós Róza, Nemes Ida, Novotny Mariska, Spányik Anna, Vukovics Teréz kisasszonyokat stb. stb. Mind mindennek, ugy ezen élvezetes napnak is vége lett; s midőn az éj kezdte átvenni bolygónk innenső felén az uralmat, a társulati tagok s a vendégek egyrésze sorokba alakulva, vig dal és zeneszó mellett vonultak be a városba, s hisszük, hogy a megjelentek mindenike azon ohajtással hajtotta álomra fejét, hogy a mükedvelő társulat és annak érdemes rendezősége minél több ily élvezetes napot szerezzen közönségünknek! ( — s.)”

[Székely Nemzet, II. évfolyam, 84. szám, Sepsi-Szentgyörgy, 1884. május 31.]