Kőszeghy László

1877, Lugano - 1913. június 13., Csíkszereda

„...a tóhoz vivő ut nagyszerű. Egyike a legimpozánsabb hegyi országutaknak és Kőszegi királyi mérnök zseniális tervei alapján épül.” 

[Bán Ferenc: A Gyilkos-tó – Csiki Lapok, 1913. október 8.] 

Kőszeghy László 1877-ben született a svájci Luganoban. A Budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. 1901-ben került Városunkba.

„Az államépitészeti hivatalnál egy évtizeden át müködött és annak kiváló mérnöke lett.” [Székelység, 1913. június 15.]

„...testestül-lelkestül csiki embernek vallotta magát, s vidám kedélyével, lebilincselő egyéniségével egyike is volt a közkedvelt csiki férfiaknak.” [Csiki Hirlap, 1913. június 14.]

„Csikszereda (...) az ő buzgólkodása folytán kezd alakot ölteni s ha valakinek, akkor neki igazán sokat köszönhet, hiszen a polgármester sógornak is ő tűzte ki a nyomokat, amelyeken haladni lehet és kell.” [Csiki Lapok, 1913. június 18.]

„...szakit arra is időt, hogy jó barátainak és ismerőseinek házakat tervezzen és városunkban igen nagy azoknak a száma, kiknek ma nem volna és ha volna, nem volna oly háza, mint a milyen van, ha Kőszeghy barátunk nem lett volna.” [Csiki Lapok, 1913. június 18.]

1904-ben az Ő elnökletével  alakult meg Városunkban a „csikszeredai foot-ball klub”. „Kőszeghy László, a kiváló atléta, elnöklete mellett városunk ifjusága ugyszólván teljes számban gyült össze s nagy lelkesedéssel határozta el a testedző és szórakoztató sportok legérdekesebbjére a labdarugásra való egyesülést.” [Csikszereda, 1904. június 26.]  

„Az ő nevéhez fűződik a »keddi asztaltársaság«-nak évenként szokásos adománya a helybeli főgimnázium szegénysorsu tanulói részére, azok felsegélyezése végett.” [Székelység, 1913. június 15.]

„A megyében sok iskola és községháza, valamint a nagyszabásu olti vashidak épitkezéseit vezette, mig az 1910. évben őt bizták meg a csodaszépségü gyilkostói-ut épitésének vezetésével. (...) Ezen nehéz, a kősziklák és vizesések egész tömegének akadályaival szemben álló ut sikeres felépitésével akarta megmutatni az ő kiváló mérnöki talentumát, melynek ez az ut bizonyára koronája lett volna. Az utnak már a felét a nehezebb részét fel is épitette, ennek sikeres keresztülvitele az ő nevéhez fog füződni mindig, sajnos azonban az ut hátralévő részét éppen az ott szerzett betegsége miatt nem fejezhette be...” [Székelység, 1913. június 15.]

1913. június 13-án hunyt el Csíkszeredában. A csíksomlyói kegytemplom sírboltjában alussza örök álmát.