Az „Előre” hadosztály diszszázadának parancsnoka Benda Jenő 11. honvéd gyalogezredbeli százados volt. A diszszázadot a hadosztály négy honvéd gyalogezredének egy-egy szakaszából állitották össze.

A 10-es honvédek disz-szakaszának parancsnoka Szabados Mihály zászlós volt. Az ezred tisztjei részéről a hadosztály tiszti küldöttségében Purpriger Dezső főhadnagy jelent meg, a legénységi küldöttségben pedig Stumpf József 3. századbeli szakaszvezető.

A disz-századok délután két óra tájban helyezkedtek el a vármegyeháza udvarán, ahol már akkor megjelent Litzmann tábornok hadseregcsoportparancsnok, Csanády Frigyes altábornagy, hadtestparancsnok és rajtuk kivül a Litzmann hadseregcsoportparancsnokság és a Csanády hadtest több vezérkari tisztje.

A polgári hatóságok részéről a főispán, alispán, polgármester és a megyei és városi közigazgatásnak több vezető állásban levő tisztviselője várt az uralkodóra. Három óra után a levegőben hol lassuló, hol erősbödő berregéssel megjelent a csiktapolcai repülő század öt repülőgépe és egész alacsonyan manövriroztak a levegőben, a szemle szinhelye körül.

Litzmann tábornok mikor észrevette a honvédek disz-századát, azonnal hozzájuk sietett és hangosan üdvözölte őket:

— Jó napot, honvédek! — Majd sietve hozzátette, közben mosolygott hozzá:

— Jól mondtam?

A tizes honvédek szivesen gondoltak vissza a csikzsögödi pihenőre, mikor a magyarosi támadásra készülődtek és amikor az „öreg kegyelmes ur” mindennapi vendége volt az ezrednek és örömmel látták, hogy a kegyelmes ur milyen jó szinben van és örömmel hallották, hogy másként, mint magyarul, nem is beszél a honvédekkel.

Három óra 25 perckor a hadtest zenekara rázenditett az uralkodóház családi himnuszára, jelezve, hogy a Felség autója közeledik. Pár pillanat mulva Székelyudvarhely felől autók futottak be a megyeháza udvarára és a hatalmas turagépekből egymásután szállott ki a király, József főherceg vezérezredes, hadsereg harcvonalparancsnok, József Ferenc főherceg főhadnagy, József főherceg fia, Rohr vezérezredes, hadseregparancsnok és még többen is a hadseregparancsnokságok hadiszállásáról.

A Felség először Litzmann tábornok, majd Csanády altábornagy jelentését fogadta, kezet fogott velük és pár pillanat mulva már a honvéd disz-század előtt állott és fogadta Benda százados jelentését.

A király a honvéd disz-század és a tiszti küldöttség minden emberével kezet fogott és a század legénységének valamennyi tagját megszólitotta, kikérdezgette és barátságosan, kedves közvetlenséggel megveregette a vállukat.

Purpriger Dezső főhadnagytól megkérdezte, hogy hol szerezte az ezüst vitézségi érmeit, a kis- és nagy ezüst vitézségi érmet.

Szabados zászlóssal elbeszélgetve, megjegyezte, hogy ilyen fiatal és máris ilyen szép eredményeket ért el, hogy az arany vitézségi érmet is megszerezte.

Biró György szakaszvezetőtől megkérdezte, hogy mikor jöttek le a vonalból?

— Tegnap délután 2 órakor, Felség.

— No, az nagyon szép, hogy ilyen hamar ideértek. Hogy viseli magát a muszka?

— Elég jól, Felség.

— Azt gondolom. Már hallottam róla. Maga hová való?

— Kaál-Kápolnára, Felség.

— Tudom hol van. Gyöngyös felé. És ebben a bizalmaskodó, intim közvetlenségü tónusban beszélgetett el a király a diszszázad valamennyi honvédjével. Kikérdezte őket a családi viszonyaik felől, megkérdezte hol és mikor szerezték kitüntetéseiket. — Mindezt olyan természetes egyszerüséggel és melegséggel, hogy egész felengedett a meghatódottságtól elfogódott lelkü emberek szive és dagadó önérzettel, fokozódó büszkeséggel kisérték tekintetükkel az ifjú király karcsu alakját, amint mindig odébb és odébb ment, hogy sorba kérdezze valamennyi katonáját.

Majd Purpriger Dezső főhadnagynak a következőket mondotta:

— Adja át üdvözletemet az ezred tisztikarának és legénységének, amiért ilyen bátran és vitézül viselkedtek és az ezrednek ezt a szép hirnevét őrizzék meg továbbra is!

A honvéd diszszázad felett tartott szemle után a 13-as huszárok küldöttségéhez, majd a tüzérezredek küldöttségeihez ment, azután pedig a szövetséges csapatok küldöttségeivel beszélgetett el, végül a polgári hatóságok küldöttségeit fogadta.

A szemle ideje alatt a repülőgépekről virágokat szórtak a Felségre és az üdvözlésére megjelent csapatokra.

A szemle közel két óráig tartott. Félöt óra tájban ismét gépkocsikra szállott a király és kisérete és a katonaság egetverő, lelkes óvációja, a polgári közönség véget érni nem akaró éljenzése között tovább ment Csikszentmártonon keresztül Csikcsekefalvára, majd onnan rövid pihenő után Kézdivásárhely felé.

A 10-es honvédek diszszakaszának tagjai azóta már visszajöttek és a vonalban nagybüszkén emlegetik, miről beszélgetett velük a király.

[Hét ország frontján. Sassy Csaba háborús naplója 1915 – 18, II. kötet, Miskolc, 1931]